Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

48 J. V. H. ö. 12. §. (3) bek. — A közszolgáltatások levonásának előfeltétele. a J. V. H. Ö. 12. §-a alapján a befizetett jövedelemadón kívül még akkora összeget vonjon le a jövedelemadó alapból „tényleg befizetett" közszolgáltatás címén, amekkora összegű alkalmazotti kereseti adót és különadót a panaszostól az ő munkaadója levont. (2057. számú elvi jelentőségű határozat. — 1940.) A befizetett adók levonását nem lehet megtagadni akkor, ha a fél azért nem adott vallomást, mert jövedelme az adók levonása után 1000 pengőn alul maradt. Az a házbirtok, melynek (39159 koronát kitevő jövedelme a panaszló adóköteles jövedelmének megállapításánál a kir. adófelügyelö felterjesztő jelentésének tartalma szerint is tévedésből egész összegében számításba vétetett, a panasszal bemutatott hiteles telekkönyvi másolat tartalma szerint felerészben a panaszló tulajdona. Ennélfogva és mivel az nem is állíttatik, hogy a panaszló tulajdonos társával közös háztartásban él s mint családfő az egész ház jövedelmével rendelkezik, a panaszló házbirtokrészének jövedelméül csak 19579 korona 50: fillér vehető számításba. Ezen bevételből az 1914:XLVI. tc. 4. §-a értelmében levonandó azon 5364 korona 03 fillért kitevő adóknak felerésze — 2682 korona 01 fillér — melyeket a panaszló és tulajdonostársa a panasza mellett bemutatott hiteles adószámla-kivonat tartalma szerint az 1914. évre házbéradó, általános jövedelmi pótadó, országos betegápolási pótadó, útadó és községi adó fejében befizettek. E levonásnak nem áll útjában az idézett törvénynek azon rendelkezése, hogy az adók akkor vonhatók le, ha az adóköteles a nyers bevételekről és az azokból levonható tételekről kimerítő vallomást ad, mert a törvény az adólevonás jogát nem a kimerítő vallomás benyújtásáért való jutalmazásként állapítja meg, hanem ellenkezően ezen jog elvesztését a vallomási kötelezettség teljesítése elmulasztásának büntetéséül mondja ki: minthogy pedig az 1914:XLVI. tc. 1. §-ának azon intézkedéséből, hogy az 1909:X. tc, a 20.000 K-t (1000 P-t) meghaladó összjövedelmekre lépteti hatályba, továbbá a 9. §. 1. pontnak azon rendelkezéséből, hogy vallomást adni csakis azok kötelesek, kiknek összjövedelme az 1914. évben a 20.000 K-t (1000 P-t) meghaladta, végül a 1914:X.tc. 9, §-ának azon intézkedéséből, hogy a nyers jövedelemnek a törvényben megengedett levonások után fennmaradó része alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet, az állapítandó meg, hogy jövedelemadókötelesnek csak az a fél tekintendő, kinek a törvényben megengedett levonások után fennmaradt tiszta jövedelme a 20.000 K-t (1000 P-t) meghaladta, nyilvánvaló, hogy a 20.000 K-t (1000 P-t) meg nem haladt tiszta jövedelemmel birt felek