Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok 49 és egyéb magánjogi terhek levonása. nem adókötelesek, ez okon vallomás adására nem voltak kötelezve és egy őket nem terhelő kötelezettség nem teljesítéséért a levonási jog elvesztésének büntetésével pusztán azért, mert a kir. kincstár őket adóköteleseknek vélte, nem sújthatok. A 2682 korona 01 fillér adó levonás után a panaszló 1914. évi jövedelme házbirtokából 17077 korona 49 fillért tett ki és a panaszló jövedelemadó fizetésére akkor sem lenne az 1914: XLVI. tc. 1. §-a szerint kötelezhető, ha az adófelszólamlási bizottságnak azon megállapítása, hogy neki még 2000 korona kamatjövedelme is volt, jogosnak és helyesnek volna elismerhető. (1269. számú elvi jelentőségű határozat. — 1916.) 13. §. (1) bekezdés. Adóssági kamatok és egyéb magánjogi címen alapuló terhek levonása. Azt a kamatösszeget, amelyet az adós nem a hitelező kezéhez tényleg történő fizetés útján, hanem a kamatoknak a tartozáshoz való hozzászámítása (tőkésítése) útján egyenlít ki, a jövedelemadó alapjából csak akkor lehet levonni, ha az adózó fél igazolja azt, hogy a kamatok tőkésítését úgy az adós, valamint a hitelező könyveiben elszámolta. Az adóköteles által fizetett adóssági kamatokat a J. V. H. ö. 13. §-ának (1) bekezdése szerint az összes jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből le kell vonni. E törvényes rendelkezésben a hangsúly nyilván a „fizetett" szóra van helyezve. Hiszen a jövedelemadóról szóló és. sokat módosított alaptörvény — az 1909:X. tc. 12. §. 7. pontjának ama rendelkezésével szemben, hogy az adóköteles által „fizetendő" adóssági kamatok a nyers bevételből levonandók, a J. V. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt fenti rendelkezés lényeges eltérést, helyesebben megszorítást jelent, mert míg a Törvény minden az adóst „terhelő" kamat levonását megengedte, addig a Hivatalos Összeállítás csak az adózó fél által „fizetett" kamatok levonását engedi meg. Az adóssági kamatok levonásának kérdésénél azt kell tehát vizsgálni, hogy mi a „fizetett" kamat, illetőleg hogy az esedékessé vált kamatoknak a tőketartozáshoz való hozzászámítása (tőkésítése) kamatfizetésnek minősíthető-e, vagy sem. A „fizetés" meghatározott tartozásnak lerovása. A fizetés ugyanis teljesítést jelent, — a teljesítés (solutio) pedig annak szolgáltatása, amivel tartozunk, abból a célból, hogy tartozásunkat törlesszük. 4