Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. íl. §. 2. p. — Tatarozási és karbantartási 31 költségek. róan az adózót terheli, A tatarozási és karbantartási költségeknek az a része tehát, amelyet valamely adóköteles épület házadójának és járulékainak az együttes összegéből az állam 50%, majd 66%, ezidőszerint 60% Levonás engedélyezésével megtérít, tulajdonképpen az államkincstárt terheli, az épület tényleges birtokosa jövedelemadójának a megállapítása során nem vehető figyelembe". A most ismertetett ellentétes szabályozásra való tekintettel a felvetett kérdés elbírálásánál azt a Körülményt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a jövedelemadó alapjának a megállapítása során, adókötelest terhelő tatarozási és karbantartási költségek alatt tulajdonképpen mit kell érteni, és ezzel kapcsolatosan azt is el kell dönteni, hogy a tatarozási és karbantartási költségeknek az a része, amelyet adókedvezmény formájában az államkincstár az adózónak „megtérít", az adózó helyett tényleg az államkincstár terhe~e? Az egyes jövedelemforrások jövedelmének a megállapítására, továbbá a jövedelemadó alapjául szolgáló adóköteles tiszta jövedelem kiszámítására vonatkozóan érvényben lévő jogszabályoknak az egész rendszeréből, valamint a J. V. H. Ö. 11. és 14. §-aiban foglalt rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy adókötelest terhelő tatarozási és karbantartási költségek alatt a jövedelemadó fizetésére kötelezett személy házbirtokból származó nyersbevételét közvetlenül terhelő olyan kiadásokat kell érteni, amelyek az elvégzett tatarozási és karbantartási munkálatokkal kapcsolatosan, minden kétséget kizárón, a munkálatokat végeztető házbirtokos adózónak nem pedig más, harmadik személynek a terhe. Valamely épületen elvégzett tatarozási és karbantartási munkálat nem a házbirtokos adózó terhe különösen akkor, ha ezt a munkát nem a házbirtokos a saját költségén, hanem valamely bérlemény bérlőjének a költségén végzi és így nyilvánvaló, hogy ennek a munkálatnak a költsége, nem az adókötelest terheli. Ennek az álláspontnak a helyessége mellett bizonyít a többször említett 11. § 2. pontjához fűzött utasítás (4) bekezdése is mint magyarázó rendelkezés, amely a házbirtokos által végeztetett és a házbirtokos adózót terhelő kiadásokkal szembe állítja, a bérlő által teljesített és így a bérlőt terhelő tatarozási és karbantartási költségeknek az összegét. Ugyanilyen irányban rendelkeznek a tatarozási és karbantartási munkálatokkal kapcsolatos házadókedvezmények tárgyában kiadott törvényes rendelkezések is, amelyek állandóan kifejezésre juttatják, hogy az engedélyezhető házadókedvezmény szempontjából csak a házbirtokos által végeztetett s így a házbirtokost terhelő tatarozási és karbantartási költségek vehetők figyelembe, a bérlő által végeztetett munkálatok költsége azonban nem.