Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

32 J. V. H. Ö. íi. §. 2. p. — Tatarozási és karbantartási költségek. Ezen a joghelyzeten nem változtat az a körülmény, hogy az 1929:XXIX. tc.-et követőleg az átalakítási illetve tatarozási házadókedvezményt szabályozó kormányrendeletek — ellentétben az addig ismert házadómentességekkel — a kedvezmény alapját tevő költségeknek az összegét nem az adóalappal, hanem a fizetendő adóval és járulékaival hozzák közvetlen összefüggésbe, mert a kettő közötti különbség nem érinti a lényeget. Tisztán kezelési technika ugyanis az, hogy az adómentesség az adókivetés során abban érvényesül-e, hogy a kedvezmény alapját tevő beruházási összeg után nem írják elő a házadót, avagy hogy előírják ugyan az adót, de ebből törlik azt az összeget, amelyet a házbirtokosnak a mentesség folytán nem kell megfizetnie. Adó alóli mentesítés az egyik éppen úgy, mint a másik, s mind a kettőnek ugyanaz a jogalapja is: a törvényhozónak az az akarata, hogy az adótárgy megújítása (átalakítása, fenntartása, korszerűvé tétele) érdekében az állam a törvényben meghatározott mérvben mentesítse az adóalanyt a házadónak a megfizetése alól, De nem változtat ezen a joghelyzeten az sem, hogy az lQSl&rXXIX. tc. 4. §-a az adómentesség érvényesítésének szóbanlévő formáját még „a házadó alól való mentesítésnek" mondja, a 16.320—1933. M. E. számú rendelet viszont a kedvezményt „a költségek egy részének a házadóból levonha^ tásában" határozza meg, mert ez a meghatározásbeli különbség meg nem szünteti azt a lényeget, hogy a kedvezmény a befektetett tőkeösszeg után járó házadónak az elengedése. Az állam a házbirtokostól ugyanis házadót követel az adó kivetésével és házadót enged el, amikor a kivetett házadónak megfelelő részét törli., Ezt a történést lehet „a költségeknek a házadóból való levonásnak", „költségmegtérítésnek" vagy akármi másnak nevezni, az adómentesítés (adóelengedés) marad, mert az állam az adóalanytól csak közszolgáltatást követelhet és csak azt engedheti el, feltéve, hogy nem létesült közöttük a magánjog szabályai alá eső magánjogi viszony. Ilyen magánjogi viszony azonban a házbirtokosnak a saját házán végzett tatarozási munkálatok folytán közte és az állam között nem létesült, mert ellenkező esetben az állam csak mint magánjogi alany állhatna szemben a házbirtokossal, aki viszont ebben a jogviszonyban nem lehetne az államnak alávetett alany s a jogviszonyból folyó jogokat és kötelezettségeket nem a közszolgáltatásokat kezelő közigazgatási hatóságok állapítanák meg. Mindezekből következik, hogy a szóbanlévő tatarozási költségek nem az államot, hanem a házbirtokost terhelik, és így ezen munkálat költségeinek az összege, a jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezések alkalmazása szempontjából a házbirtokost terhelő költségeknek tekintendő akkor is,