Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

30 J. V. //. Ö. 11. §. 2. p. — Tatarozást és karbantartási költségek. nemkülönben a mellékköltségeknek a levonása után fennmaradó rész adja. A jövedelemadó kivetése során levonásba hozható tatarozási és karbantartási költségek, valamint mellékköltségek •összegének a mikénti számítása tekintetében, az idézett H. ö. 11. és 14. §-a, továbbá a 11. §-hoz fűzött végrehajtási utasítás (3) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azoknál az adózóknál, akik a tatarozási és karbantartási költségeknek az összegét hitelt érdemlően igazolják, minden ilyen költséget el kell fogadni, azoknál az adózóknál pedig, akik ezeknek a költségeknek az összegét nem igazolják, átmenetileg az 1927. és 1928. években a nyers házbérjövedelemnek legfeljebb a 20%-át szabad levonásba hozni. Ilyen irányban rendelkeztek általában az 1927. évet követő évek mindegyikében, a pénzügyminiszter által évenként kiadott jövedelemadó kivetési körrendeletek is. A tatarozási és karbantartási költségek levonását szabályozó most ismertetett általános érvényű rendelkezéseket tehát, a fentemlített H. Ö. 11. §-ának 2. pontja, az ehhez fűzött utasítás (3) bekezdése, valamint a pénzügyminiszter által évenkint kiadott jövedelemadókivetési körrendeletek tartalmazzák, amely törvényes jogszabályokban foglalt rendelkezések értelmében, a tényleg felmerült és igazolt tatarozási és karbantartási költségeknek a teljes összegét, amennyiben ezek a költségek az adókötelest terhelik, a házbirtokból származó jövedelem megállapítása során a házbirtok nyersbevételéből mindenkor levonásba kell hozni. Az ezekben az általános érvényű jogszabályokban foglalt rendelkezésekkel szemben, ellenkező álláspontot foglalt el a pénzügyminiszter az 1934. évi február hó 28-án kiadott 36.933 —1934.. VII. a. számú körrendeletében, amelyben az egyöntetű kivetési eljárásnak a biztosítása, illetőleg a felmerült kételyeknek az eloszlatása céljából a tatarozási és karbantartási költségek évenkénti megállapítása tekintetében akként rendelkezett, hogy azok a tatarozási és karbantartási költségek, „amelyek nem a ház tényleges birtokosát terhelik, mert azokat az államkincstár az adózó házadójából és járulékaiból való levonás engedélyezésével az épületek tényleges birtokosának megtéríti, az adózó házbirtokból származó jövedelmének a megállapítása során az épület nyersbevételéből nem vonhatók le". Ezen körrendelet szerint a házadókedvezménnyel kapcsolatosan foganatosított átalakítási, továbbá tatarozási és karbantartási munkálatok esetében, a házbirtok nyersbevételéből tatarozási és karbantartási költségekre eső kiadások címén „mindenkor csak az a százalék, vagy a százaléknak csak íaz a része hozható levonásba, amely minden kétséget kizá-