Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. Ö. 3. §. (5) bek. 2. p. — A családtagok önálló 13 adókötelezettsége. gedi meg a közös háztartás fejének a jövedelméhez, ezzel szemben az idevonatkozóan kiadott utóbb említett végrehajtási utasítás a családtagok fejenkint és évenkint 600 P-t meghaladó „jövedelme" teljes összegének hozzászámítását rendeli el. A felvetett kérdés elbírálásánál tehát az eltérő szóhasználat helyes értelmét kell megállapítani, vagyis a törvényhozó szándékának és a fenti törvényes rendelkezés valódi értelmének a kutatásával azt kell eldönteni, hogy a jövedelemadó kivetése során a családtagoknak csupán a kereseti tevékenységből származó 600 P-t meg nem haladó „keresete", vagy pedig ezeknek bármilyen jövedelemforrásból származó és 600 P-t meg nem haladó „jövedelme" hozzászámítását tiltja-e az érvényben lévő törvényes rendelkezés? A jövedelemadóról rendelkező alaptörvénynek, az 19Ö9:X. tc.-nek 3. §-a idevonatkozóan akkép rendelkezett, hogy a családfőnek, mint a közös háztartás fejének a jövedelméhez hozzászámítandó a vele közös háztartásban élő feleségének a jövedelme, továbbá ehhez rendszerint hozzászámítandó a közös háztartáshoz tartozó többi tagoknak (fel- és lemenők, oldalrokonok, stb.) jövedelme. Kivételnek csak abban az esetben van helye, 1. ha a közös háztartáshoz tartozó fel- és lemenő, valamint oldalági rokonnak a jövedelme nem nagyobb, mint amennyibe az eltartott családtagnak ezen tartásdíja kerül, 2. ha a közös háztartáshoz tartozó lemenő családtag szolgálati illetménye a 800 K-t meg nem haladja; a családfő gazdaságában vagy iparüzletében alkalmazott kiskorú gyermekeknek és unokának ezen alkalmaztatásukból eredő keresete azonban mindenkor a családfő jövedelméhez számítandó; 3. ha a feleségnek, vagy a közös háztartáshoz tartozó többi tagoknak napszámból vagy hetibérből származó keresete fejenkint 500 K-nál nem nagyobb, amennyiben a családfő jövedelme az 1000 K-t meg nem haladja. Az alaptörvénynek ezen rendelkezéseit az 1920:XXIII. te, lényegében fenntartotta. Az 1924:IV. tc.-ben nyert felhatalmazás alapján kiadott és 1926. év végéig érvényben volt 1925. évi 500. P. M. számú Hivatalos Összeállításnak, valamint az 1927. évi V. tc. 70. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott és 1927. évi január hó 1-től érvényben levő 1927. évi 500. P. M. számú Hivatalos összeállításnak a 3. §-a, a különböző kivételes rendelkezéseket közös nevezőre hozta, amikor a 3. §. (5) bekezdésének 2. pontjában elrendelte, hogy a közös háztartás fejének a „jövedelméhez" nem számítható a feleségnek, vagy a közös háztartáshoz tartozó többi családtagoknak az a „keresete", amely fejenkint évi 600 P-nél nem több, továbbá ugyanezeknek adómentes szolgálati illetményei.