Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

174 i92i:XXXIX. tc. 55. §. — Az adó helyesbítése. A pénzügyigazgatóság elutasító határozatát az 1921:XXX1X: t.-eikk 55 §-ára alapította, mert az adózó az adó visszatérilését a befizetést követő hat hónap eltelte után kérte. A panaszos ezt azért támadja, mert csak 1927. évi május 18-án jutott tudomására a tartozatlan fizetés, ettől számított 6 hónap alatt pedig benyújtotta az adó visszatérítése iránti kérését, továbbá, mert a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezéseket tartalmazó 1927. évi 600/P. M sz. hivatalos összeállítás (K. K. H. Ö.) 92. §-a szerint tartozatlan fizetés esetén a felek igénye a befizetéstől számított 5 év alatt évül el, ez pedig még le nem járt. A bíróság a panaszt csak részben találta alaposnak. A most hivatkozott K. K H. Ö. 92. §-a ugyanis csak általános (generális) rendelkezéseket foglal magában, míg az 1921: XXXIX. tc.-nek a K, K. H. ö. 166. §-ában hatályon kívül nem helyezett 55. §-a az általános forgalmi adó tekintetében különös (speciális) jogszabályt tartalmaz, ezért mindazokban az esetekben, amidőn az általános forgalmi adó visszatérítése a törvény helytelen alkalmazása folytán helyesbítés címén kéretik, ez a speciális jogszabály alkalmazandó. A pénzügyigazgatóság megtámadott határozata tehát anynyiban, amennyiben az elutasítás általános forgalmi adó alá nem eső bevételek után befizetett adóra vonatkozik, jogos és ezzel szemben a panaszosnak az 1921.-XXXIX. tc. 55. §-ának (2) bekezdésére alapított ama védekezése, hogy ő a tartozatlan fizetés felfedezését követő 6 hónapon belül kérte az adó visszatérítését, — figyelembe nem vehető, mert a kérdéses bevételek már akkor sem voltak adókötelesek, amikor az adó befizetése történt, tehát az a körülmény, amire a panaszos a visszatérítés iránti kérelmét alapította, már a befizetéskor is fennforgott és így a hat hónapi határidőt a befizetéstől kell számítani, azt pedig, hogy a kérvényt ettől számított hat hónapon belül nyújtotta volna be, a panaszos maga sem állítja. Más elbírálás alá esik azonban a panaszos kérésének ama része, melyben az adóvisszatérítés jogcíme ugyanazon bevéteinek ismételt megadóztatásán alapszik. Az 1921:XXXIX, törvénycikk nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy ilyen esetekben az adó törlését, illetve visszatérítését mily határidő alatt kell kérni. Ezért itt a K. K. H. Ö. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt általános érvényű jogszabály nyer alkalmazást, mely szerint többszörös adóztatás esetén az adó törlése, következésképpen az ismételten befizetett adó visszatérítése az elévülési időn, vagyis a 92. §-ban meghatározott 5 éven belül bármikor kérhető Ilyen ismételt adóztatásnak tekintette a bíróság nemcsak azokat az eseteket, amidőn az általános forgalmi adó ismételten rovatott le, hanem azokat is, mikor egy és ugyanazon be1-