Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

192Í.XXXIX. tc. 37. §. - Mentességek. 159 szólította a céget, hogy az áramszolgáltatási bevételei után járó általános forgalmi adót rója le, aminek a cég eleget is tett ugyan, de az 1922. évi március hó 14-én a b.-i magyar királyi pénzügy igazgatós ághoz benyújtott és fellebbezésnek feltüntetett kérvényében ezen befizetett általános forgalmi adója visszautalását kérte azon okból, mert a villamosmü a község tujaldonát képezi s így a községi villanyáram szolgáltatásáért a község lakosaitól beszedett bevételei az általános forgalmi adó alól az 1921:XXXIX. tc. 37. §-ának 3. pontja értelmében mentesítve vannak A m. kir. pénzügy igazgatós ág a 39.239/1922. szám alatt hozott végzésével a kérelmet elutasította. Ez ellen a cég panasszal élvén, abban ugyanazon alapon, mint a kérvényében, kéri a befizetett adója visszautalását. A bíróság a panaszt nem találta alaposnak. Ugyanis a panaszos cég által hivatkozott törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 130.000/1921. P. M. sz. Utasítás 21- §-ának (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés 1—4. pontjai alatt felsorolt üzemek és kereskedelmi üzletek bevételeinek s ezek között a községi villamossági müvek villanyáramszolgáltatásából származó bevételeinek is — az általános forgalmi adó alól való mentesítését azon körülmény teszi indokolttá, hogy bár kereseti (ipari, kereskedelmi, vállalati) tevékenységre irányulnak, elsősorban közcélt szolgálnak, illetve közszolgáltatások beszedése a céljuk. Ebből kifolyólag kétségtelen, hogy ezen bevételek csak akkor szolgálnak közcélt, ha az üzemek a község, nem pedig magánvállalat kezelésében állanak, mert az azokból származó bevételek csak így szolgálhatják elsősorbán a községi lakosság egyetemes érdekeit, vagyis az ezen törvényszakaszban értelmezett községi közcélt és így nem válnak a magánkezelésben levő ipari, vagy kereskedelmi üzemek főleg üzleti haszon elérésére és fokozására irányuló vállalkozásának eszközeivé. Minthogy Gr. nagyközség és a panaszos cég között a község tulajdonát képező villamosmü üzem- és üzletvitelére vonatkozólag 1907. május 11-én kötött és pótlólag beszerzett eredeti bérleti szerződésből világosan kitűnik, hogy a község 50 évi időtartamra a tulajdonát képező villanytelep üzemének fenntartását és az ezzel kapcsolatos elektromosáramszolgáltatási üzletet kizárólag a panaszos cég hasznára és terhére átruházta s így az nem a községnek, hanem a cégnek, mint magánvállalatnak, a kezelésében van és ezt a panaszos cég maga is nemcsak kérvényében, hanem panasziratában is kifejezetten elismeri, ebből nyilvánvaló, hogy a panaszos ezen vállalkozása pusztán a saját érdekében álló, bevétel elérésére irányuló oly kereseti tevékenységének minősül, amely épen az ő üzleti