Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

Í92Í.XXXIX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó 143 ~s~ alapja. amennyiben az eladó nem magáról a paritásos állomásról szállít, — a tőzsdei szokványok értelmében — a vevőt olyan helyzetbe kell hozni a fuvardíj szempontjából, mintha a pari­tásos állomáson szállított volna, az a fuvarköltség tehát, mely a tényleges feladási állomástól a paritásos állomásig felmerül, az eladót terheli, amint ez a budapesti áru- és értéktőzsde ta­nácsának e részben tett 8789/1925. sz. előterjesztéséből is ki­tűnik. Ezekből pedig következik, hogy miután a kötlevelekben kikötött tőzsdei szokványok szerint ilyen esetekben a vételár elszámolása a paritásos állomás figyelembe vételével történik és hogy miután a tárolás helyétől a paritásos állomásig felme­rült szállítási költség még az eladót terheli, amennyiben ezt a költséget a vevő fizeti ki: — míg egyrészt a vevő ezt a szállí­tási költséget a számla összegéből levonhatja, másrészt pedig, hogy ez a fuvardíj az áru ellenértékének egy részét képezi, melynek megfizetésére a vevő magát kötelezte. Minthogy pedig az 1921:XXXIX. tc. 31-, 33. §-ai, valamint az 19(21. évi 130.000. sz. P. M. utasítás 41. §-a értelmében az általános forgalmi adó alapját az adóköteles által szállított áruk ellenértéke fejében teljesített fizetések összege képezi, az adóalap megállapításánál tehát figyelembe kell venni mind­azt, amit az átruházó az eladott áru szállításával kapcsolatban az áru megszerzőjétől kézhez kap, illetve amit az átruházó saját bevételének lehet tekinteni. A panaszolt határozatot, mellyel a vevő által fizetett szál­lítási költséget, mint a panaszos cég bevételét az adóalapba be­vonta és ezen bevétel forgalmi adókötelezettségét megállapí­totta, annál is inkább helybenhagyni kellett, mert az a körül­mény, hogy ezen fuvarköltséget a vevő a vételárból levonta és illetve, hogy az 1925. évben a panaszos cég azt a számlából előre levonta, az adókötelezettséget meg nem szünteti, mert ez az el­járás lényegileg nem egyéb, mint a kikötött vételár egy részé­nek jóváírással történt kiegyenlítése, mely a hivatkozott tör­vény 31- -ának (3) bekezdése értelmében szintén adóköteles bevétel. (1691. számú elvi jelentőségű határozat. — 1930.) Az általános forgalmi adó alapjához számít a vevő által fizetett összegen kívül, egy harmadik személy által, árkiegyenlítés fe­jében fizetett összeg is. A megállapítás szerint a magyarországi keményítőgyárak közt oly megállapodás állt fenn, hogy gyártmányaik eladását közös számlára ugyan, de tetszésük szerinti árakon eszközlik és az így eladott mennyiségeket s az azokért elért árakat ha­vonként közlik a „Burgonyakeményítő és vegyi termények"

Next

/
Thumbnails
Contents