Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

mi.XXXIX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó 125 alanyai. A panasszal megtámadott adót a város üzemében tartott mázsa- és vágóhídból az 1921. évi szeptember hó 1-től 1926. évi április hó 30-ig elért bevétel után követelik. Minthogy azonban a városoknak a közvágóhidi vágási díjak címén elért bevételei általános forgalmi adó alá nem vonhatók, mert a vágóhíd állategészségügyi érdekből, törvényes intézkedés folytán létesített olyan közintézményt képez, melynek használata kötelező és így az annak használatáért szedett díjak kereseti tevékenységből eredő bevételnek nem tekinthetők, s minthogy továbbá a hiteles mérlegelés vásárrendészeti és ezzel kapcsolatos közérdekű célt szolgál, tehát vállalkozói, vagy kereseti tevékenységnek szintén nem tekinthető és ennélfogva a városi mérlegek használatáért szedett díjakból származó bevételek, az 1921. évi 130.000 sz., P .M. utasítás 13. §-ára való figyelemmel, általános forgalmi adó alá nem esnek, — a panaszt jogosnak kellett elismerni. (1613. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Ha valamely egyesület, bár tagjai részére, de díjfizetés ellené^ ben különböző tevékenységet fejt ki s az ebből származó bevétele az önköltséget meghaladja, ez a bevétele forgalmi adó tárgya. Az egyesületi jelvények eladásából és a vendéglői helyiség bérbeadásából eredő bevételek után kivetett forgalmi adót fenntartani nem lehetett, mert a panaszos kétségbe nem vont állítása szerint az egyesület a tagsági jelvényeket a tagoknak díjmentesen bocsátja rendelkezésére és csupán az elvesztett jelvények helyett adott új jelvények előállítási költségének megtérítése fejében szed a tagoktól igen csekély összeget, amely bevétel ilyformán kereseti tevékenységből eredőnek nyilvánvalóan nem tekinthető, hanem inkább a tagdíjbevételekkel esik egy tekintet alá; továbbá, mert az 1921:XXXIX. tc. 37. §-ának 15. pontjából kitünőleg csupán a berendezett helyiségek üzletszerű, tehát ismétlődően keresetszerüleg történt bérbeadása esik általános forgalmi adó alá, ilyenek pedig egy vendéglői helyiségnek tartós időre történt bérbeadása még az esetben sem tekinthető, ha abban berendezési tárgyak is vannak. Egyébként azonban a panaszt el kellett utasítani, mert a fentemlített törvénycikk 29. és 30. §-ából kitünőleg az általános forgalmi adó tárgya minden bevétel elérésére irányuló és önálló kereseti tevékenység körében történő munkateljesítés, mely alatt bármily természetű szolgálattételt kell érteni és a tevékenység keresetszerüségét a 130.000/1921. sz. végrehajtási utasítás 8. f-a értelmében megállapítja már az a körülmény is, ha azt bizonyos állandóság, rendszeresség, folytonosság, vagy