Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])
120 1921 .XXXIX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó alanyai. irányuló kereseti tevékenységet fejthessen ki, ami pedig az 192L évi XXXIX. tc. 29. §-a szerint az általános forgalmi adófizetési kötelezettségnek előfeltétele, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1826. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) 29. §. (2) bekezdés. A mezőgazdaság kapcsán folytatott bérhízlalási tevékenység mindaddig mentes az általános forgalmi adó alól, míg az őstermelő csupán a felesleges takarmányát használja fel a bérhizlalás céljaira. A panasszal megtámadott határozat indokolásában foglaltak szerint a pénzügyigazgatóság a panaszos cég terhére bérhizlalásból elért 69.845 pengő 62 fillér bevétele után előírt sérelmezett adót azzal az indokolással tartotta fenn, hogy a panaszos cég az őstermelésen kívül bérhizlalással akként foglalkozik, hogy a sovány állapotban átvett szarvasmarhákat meghízlalja az állatoknak sovány és hizlalt állapotban való súlykülönbözete után előre meghatározott kilogrammonkénti egységárért és ezen tevékenysége az őstermelés fogalmát meghaladja. A panaszos cég a panasziratban ezzel szemben vitatja azt, hogy a mezőgazdaság kapcsán űzött bérhizlalás adómentes, mert az 1921:XXXIX. tc. III. fejezete kifejezetten mentesíti az őstermelést az általános forgalmi adó alól s ennélfogva panaszos cég által a mezőgazdaság kapcsán a mezőgazdaság részére szükséges trágyaszolgáltatás végett folytatott bérhizlalás is, mint az őstermelés egvik mellékhaszonvétele mentes az adó alól. A panaszt alaposnak kellett elismerni az alábbi okokból: A ténymegállapítási jegyzőkönyv szerint sem vitás, hogy a panaszos cég a bérhizlalást mezőgazdasága kapcsán üzi és a megállapítás is elismeri azt, hogy a panaszos cégnek bérhízlalási tevékenysége annyiban van öszefüggésben a cég alapfoglalkozásával, az őstermeléssel, hogy- esetleg a felesleges takarmányt használja fel a bérhizlalás céljára, de viszont olyan megállapítást az ellenőrző vizsgálat nem eszközölt, hogy a panaszos cég a bérhizlalás céljára a szükséges cikkeket vásárlás útján szerezte volna be, a panaszos cég által folvtatott bérhizlalás tehát a mezőgazdasággal kapcsolatban űzött állathízlalásnak minősül, amely az 1921. évi 130.000 P. M. sz. rendelet 9. §-ának (4) bekezdése alapján általános forgalmi adó alá nem vonható, s ekként a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1746. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.)
