Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

6 J. V. H. ö. 1. §. k. p. — Külföldön lakó külföldi állampolgárok adókötelezettsége. vonható, alapos. Erre a szolgálati-illetményre nézve ugyanis már alkalmazást nyer az 19$):X. tc. 7. §-a által érvényében továbbra is fenntartott 1908:XIV. tc. 18. §-ának második bekezdése, amely szerint a magánszolgálati-illetmények az azok fölvételére jogosítottak lakóhelyén vonandók adó alá. (1323. számú elvi jelentőségű határozat. — 1917.) A Magyarországon beszerzett és raktározott áruk eladásából eredő jövedelem Magyarországon kerül jövedelemadó alá, A panaszosoknak, akik mindannyian külföldiek, Magyarországban való megadóztatása az 1909:X. tc. 1. §. 4. pontja és az 1909:IX. tc. 7. §-a rendelkezései értelmében jogos, mert 1. a bíróság mérlegelve a felek által, az 1915. július 15-én történt meghallgatásuk alkalmával, valamint a tárgyaláson tett nyilatkozatokat, továbbá a fővárosi Tattersall és lóvásártelep igazgatója által 162/1918., szám alatt kiállított értesítés tartalmát, bizonyítottnak látja azt a tényállást, hogy az általuk lovaknak a német hadügyi kormány részére való szállítása végett létesített alkalmi egyesülések az 1914. augusztus havától az 1915. augusztus haváig 14.318 darab lovat vásároltak össze Magyarországon, a vásárolt lovakat Szabadkán és Budapesten bérelt istállókban gyűjtötték össze és ezekből közvetlenül szállították az átadási helyekre, a bevásárlásra ügynököket alkalmaztak és abban, valamint az átvételben és elszállításban személyesen is eljártak; 2. e tényállásból megállapítható, hogy ők a lószállítási üzlet leglényegesebb részeit, t. i. a nyereség elérésére döntő bevásárlást, az elszállításig való elhelyezést s az elszállítást Magyarország területén oly módon szervezték és végezték,, hogy ez üzleti tevékenység a haszonhajtó foglalkozás folytatásának fogalmát kimeríti. Az tény, hogy a négy első panaszosnak, mint osztrák honos lókereskedőnek Ausztriában van az üzlettelepe, s az e felek által felhívott 1908:XIV. tc. második fejezetének rendelkezései azért nem állnak útjában az adóztatásnak, mert az alkalmi egyesülések által Magyarországban szervezett bevásárlási, gyűjtő és elszállítási telepek az üzlet természeténél fogva legalább is oly kereskedelmi jelentőséggel bírnak, mint az 1908. évi XIV. tc. 10. §-ában üzlettelepeknek minősített elárusító telepek és áruraktárak. Az itteni adóztatás jogossága mellett szól a bécsi cs. kir. pénzügyigazgatóságnak II—57. számú az a hivatalos értesítése is, hogy Sch. B. és M. panaszosok Bécsben az 1914. évi magyarországi lóvásárlásokból való jövedelem alapján is jövedelemadó alá vonattak ugyan, de azzal az ő jogorvoslatuk folytán a fellebbviteli hatóság által megállapított fenntartással, hogy az a jövedelemadóalapjukból kihagyandó lesz, ha Magyarországban jogerősen adó alá vonatik, e fenn-