Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. ö. 2. §. (1) bek. 6. p. Állandó házadómentesség. 7í megilleti. Az a körülmény ugyanis, hogy a panaszos ipari foglalkozásának a gyakorlásához szükséges garage-épületrészben nem termékek, vagy ipari cikkek előállításával és eladásával, illetve raktározásával foglalkozik, hanem ebben a helviségben a cégtagok autóinak üzemképes állapotba való helyezésére irányuló ipart folytat, az állandó házadómentességre való igény]ogosultságot meg nem szünteti. A gazdasági élet fejlődésével kapcsolatosan, az összes új ipari és gyári foglalkozások, valamint ezeknek a természete, előre meg nem állapítható és körül nem írható és így abból a tényből, hogy a pénzügyi kormányzat a fentidézett törvényes rendelkezést életbeléptető utasításban a gyári és üzemi épületek fogalmának a meghatározásánál a garage-munkaszolgáltatást nyújtó ipari tevékenységre és különleges ipari tevékenységre nem gondolt, helyesen nem vonható le az a következtetés, hogy a különböző iparok üzésére szolgáló épületrészekre, valamint a különböző gyártelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületrészekre általánosságban biztosított állandó házadómentesség, a panaszos különleges ipari tevékenységének a gyakorlására szolgáló épületrészeket meg nem illeti. Ilyen álláspont a jog- és igazság általános követelményeivel és a törvényhozás előbb ismertetett célzatával ellenkeznék, mert valamely épületrész állandó házadómentességre való jogosultságát nem a végrehajtási utasítás szövegezésének a módja, hanem az érvényben levő törvényes rendelkezés és az annak alapjául szolgált és a törvényjavaslat indokolásában kifejezésre jutott törvényhozási szándék dönti el, már pedig az állandó házadómentességre való jogosultságot, a jelen esetre vonatkozóan, az említett törvényes rendelkezés és a törvényjavaslat határozott indokolása világosan kifejezésre juttatták. Ennek folytán tehát, a H. H. Ö. 2. §. 6. pontjában foglalt törvényes rendelkezés értelmében, a panaszos cég garage-helyiségére az állandó házadómentességet meg kellett állapítani, minek következtében ezen épületrész adókötelesnek vett és becslés útján évi 8000 P-ben megállapított haszonértéke után, az 1934. évre kivetett házadó és járulékainak a törlését el kellett rendelni. (1931. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) Az irodahelyiséget az állandó házadómentesség megilleti akkor is, ha abban alkalomszerűen kész vagy félgyártmányt adnak el. Az adóhatóságok a szóbaníorgó helyiségre az állandó adómentességet azért nem engedélyezték, mert azt nem iroda, hanem üzlethelyiségnek minősítették és pedig azon az alapon,