Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

70 II. H. Ö. 2. §. (i) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. mény indokolja, hogy ezeknek az épületeknek a hozadéka, a gyári üzem hozadékától különváltan alig volna — a kincstárra és az adózóra nézve egyaránt — igazságosan megállapítható és így a helyes adóztatás azt kívánja, hogy azok az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint, vagy az általános kereseti adóban, vagy a társulati adóban viseljék a bennük fekvő hozadék után eső adót. A gyári épületeknek adott állandó házadómentesség tehát adótechnikai célszerűség. Az ilyen indokoláson nyugodott törvényes rendelkezést vette át az 1925. évi 200. P. M. számú hivatalos összeállítás, majd az ezidőszerint is hatályban levő 1927. évi 200. P. M. számú hivatalos összeállítás 2. §-ának 6. pontja, amely a mentességet megállapító ezt a törvényes rendelkezést az ipari műhelyekre is kiterjesztette. A panaszos által előterjesztett kérelem elbírálásánál tehát azt kell vizsgálni, hogy a panaszos cégnek mi a foglalkozása, milyen ipart folytat, hogy a kérdéses garage-helyiség jövedelmének a keletkezésénél az épület, vagy pedig az abban folytatott tevékenység-e a fődolog, illetőleg, hogy a garage-helyiség hozadéka, az ebben a helyiségben folytatott ipari foglalkozás hozadékától igazságosan elválasztható-e? A felterjesztett iparigazolvány szerint a panaszos cég: kocsigyártó, járműgyártó, továbbá a kocsi- és járműkarbantartó iparnak a kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit meghaladó módon való gyakorlásával foglalkozik; a panaszirat szerint pedig a panaszos szövetkezet, tagjainak garage-munkaszolgáltatást nyújt, amely munka a szövetkezeti tagok közforgalmú bérautóinak a lemosásában, üzemi anyagok felvételében és futó javítások elvégzésében, illetőleg abban nyilvánul meg, hogy a tagok kocsiját a garage-ban üzemképes állapotba helyezi. Az adózó által nyújtott garage-munkaszolgáltatás tehát nem a kocsik éjszakai megőrzését jelenti. Ennélfogva a nem vitás tényállás szerint a panaszos cég, a kérdéses garage helyiségében garage-munkaszolgáltatást nyújtó ipart gyakorol, ezt az iparát a kézműves ipar szokásos kereteit meghaladó mértékben folytatja, amely ipari foglalkozás jövedelmének az elérésénél, nem a garage-helyiség a fődolog, hanem az ebben a helyiségben folytatott ipari tevékenység és az ezen épületrészbe fektetett tőkének a hozadéka, tulaj donképen az épületrészben gyakorolt ipari tevékenység hozadékában jut kifejezésre, amelynek folytán a garage épületrésznek a jövedelme, az ebben az épületrészben folytatott ipari foglalkozás jövedelmétől, igazságosan el nem választható. Ilyen tényállás mellett — a bíróság megítélése szerint — az említett törvényes rendelkezés értelmében, az állandó házadómentesség a panaszos említett garage-épületrészét jogosan