Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. ö. 2. §. (1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. 69 Az adózó cég az 1934. évi házadókivetés ellen beadott panaszában, a tulajdonát képező sz.-i T.rutca 29. szám alatti házingatlanban elfekvő garage épületrésze után évi 8000 P-ben lelvett haszonérték alapján kivetett házadó és járulékainak a törlését kéri. Sérelmesnek tartja ugyanis, hogy a pénzügyi hatóságok ez után az épületrész után házadót állapítottak meg, mert ez a helyiség, az adózó ipari foglalkozásának a gyakorlásával kapcsolatosan garage-munka nyújtására, vagyis a szövetkezeti tagok közforgalmú bérautóinak lemosására, üzemanyagok felvételére és futó javítások elvégzésére szolgál, s mint ilyen a házadó alól állandóan mentes. A bírósás a panaszt alaposnak találta. A H. H. 0. 2. §. 5. pontjában foglalt rendelkezés értelmében, állandóan mentesek a házadó alól a gyárak és gyárakhoz hasonló ipartelepek területén, az üzem céljára szolgáló épületek és épületrészek, továbbá az ipari műhelyek. A most említett törvényes rendelkezésekhez fűzött végrehajtási utasítás szerint, gyáraknak és gyárakhoz hasonló ipartelepeknek az olyan ipartelepeket kell tekinteni, amelyekben — rendszerint zárt helyiségben — gépek vagy készülékek segítségével és tömeges gyártásra alkalmas munkamegosztással iparcikkeket állítanak elő és nem csupán megrendelésre, hanem nagyban való eladásra, raktár számára is termelnek; az üzem céljára szolgáló épületek és épületrészek alatt pedig az olyan épületeket kell érteni, amelyek a feldolgozandó anyag elhelyezésére, termékek előállítására és elraktározására szolgálnak; végül ipari műhelyek alatt a kézmüiparűzés céljára szolgáló helyiségeket kell érteni. A most idézett törvényes rendelkezések alkalmazása szempontjából a bíróság szükségesnek tartja annak a vizsgálatát is, hogy a törvényhozás milyen célból és milyen indokolással állapította meg a gyári és iparüzemi épületekre, illetve az ipari műhelyekre az állandó házadómentességet. Megállapítható, hogy a gyári épületek adómentessége nem új adórendszerünkben, hanem régebbi, mert az 1922. év végéig érvényben volt 1909. évi VI. tc. 27. §-ának 6. pontja már állandó adómentességet biztosított a gyári épületekre. Ennek a rendelkezésnek a magyarázatát, az említett törvény tárgyalásának alapjául szolgált törvényjavaslathoz fűzött indokolás megadta. Eszerint vannak épületek, amelyeket nem lehet a házadó tárgyául venni, mert nincs jövedelmük, vagy ha van is, ezt a jövedelmet önállóan alig lehet megállapítani, mert keletkezésénél, nem a ház a fődolog. Ezeknek az épületeknek a hozadéka csak az épületben folytatott gyári, vagy ipari üzem hozadékában értékelhető, mert a gyári épületbe fektetett tőkének a hozadéka a gyári üzem hozadékában jut kifejezésre. A gyári épületek adómentességét ennélfogva a most említett törvényjavaslat indokolása szerint, az a körül-