Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
F. H. Ö. 37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. 27 által az egyikre megadott kedvezmény a másikra alkalmazást nem nyerhetne, ez a bíróság magáévá nem teheti s helyesnek el nem ismeri, úgyszintén nem bír törvényes alappal az a kifogás sem, hogy az adókezelési törvénynek az adóelengedésekről szóló 49. és 50. §-ai végrehajtása tárgyában 18^3. évi 73.662. szám alatt D. mellékletképen kiadott utasítás 6. §-a és az 1886. évi XXII. törvénycikk végrehajtása iránt 45.055. szám alatt kiadott utasítás 139. §-a rétekre szénatermésnek elemi csapás folytáni megsemmisülése esetére intézkednek, mert miként már kiemeltetett, az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49^ §-a a) és b) pontjaiban oly elemi csapások vannak felsorolva, amelyek korlátozás nélkül minden mívelési ágra — tehát a rétekre nézve is — jogcímet képeznek adóelengedésre, minélfogva önérthetőleg az említett végrehajtási utasítások idézett §-ai csakis ezekre az elemi csapásokra vonatkozhatnak. (702. számú elvi jelentőségű határozat. — 1906.) A rétek termésében sáskapusztítás által okozott elemi csapás esetében, ha a sáskapusztítás egész dűlőket magában foglaló területre terjedt ki, az elemi kár címén való adóelengedésnek helye van. Az alsóbb fokú elutasító határozatok egyrészt arra az elvi által okozott elemi kár földaaóelengedés szempontjából egyáltalában nem jöhet figyelembe, másrészt azon ténybeli megállapításra támaszkodnak, hogy a kimutatott kár nem is sáskák pusztítása által, hanem tartós szárazság által okoztatott, az ily kár pedig réteknél szintén nem vehető figyelembe., Mindenekelőtt kiemelendőnek tartja a bíróság, hogy a ténybeli kérdést illetőleg milyen az elemi kár természete, illetve eredete, mérvadó egyedül csak a helyszínén eljárt bizottságnak a lelete lehet, annyival is inkább, mert a helyszíni vizsgálatnál, illetve a kárlelet felvételénél a pénzügyigazgatóság kiküldöttje is részt vett, s nemcsak a kár mérve, hanem a kár minősége, illetve eredete tekintetében is a bizottság leletét helyesnek találta és a vonatkozó jegyzőkönyvet alá is írta. Ezzel szemben a pénzügyigazgatóságnak, illetve a közigazgatási bizottságnak azon puszta állítása, hogy az ottani vidéken nagyobb mérvű sáskajárás nem is volt, figyelembe nem vehető s így beigazoltnak kell elfogadni egyrészt, hogy a kár sáskák állal okoztatott, s hogy a rétek termésének % részei pusztíttatott el. Ami pedig a kérdés elvi részét illeti, nem helyes a panaszolt határozatokban kifejezésre jutó az a felfogás, hogy az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §-a értelmében a sáskák által okozott kár csakis bevetett földeknek, tehát szántóföldeknek termésére vonatkozólag képez jogalapot í'öldadó elengedéséálláspontra helyezkednek, ho. réteknél sáskák pusztítása