Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
26 F. H. Ö. 37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. tetik, mely mívelési ágra való tekintet nélkül törvényes, igényt ad adóelengedésre, mégis ennél az elemi csapásnál a törvény már azt a feltételt szabja meg: hogy a kár nagyobb kiterjedésű egész dűlőket maguld>an foglaló területekre terjedjen ki. Más általános elemi kárnemet, amelynek esetén adóelengedést területre vagy mívelési ágra való megszorítás, illetve korlátozás nélkül engedélyezne — a törvény nem ismer, sőt folytatólagosan c), d) és e) pontok alatt kifejezetten egyes mívelési ágak szerint határozza meg az egyes elemi csapások eseteit és az adóelengedés feltételeit szántóföldekre, erdőkre, szőlőkre és komlókertekre nézve, sőt a szántóföldek — de csakis a szántóföldek — tekintetében ismét c) aa) pont alatt a fagyot, illetve földárja által okozott árvizet oly elemi csapásnak minősíti, amely már akkor is figyelembe vehető, ha csak egész dűlőket magukban foglaló területekre terjed ki, ellenben c), bb) pont alatt a tartós szárazságra vagy más elemi csapásra már azt a feltételt állítja fel, hogy a kár egész határokat magukban foglaló területre terjedjen ki. Eszerint a törvény a szántóföldeknél a földárja által okozott árvizet és a tartós szárazságot említi — más általános elemi csapásokon felül — külön, tehát csakis a szántóföldekre nézve adóelengedés szempontjából figyelembe vehető kárként és a mívelési ágak szerinti megkülönböztetésnél csak szántóföldet, erdőt, szőlőt és komlókertet sorol fel, amiből világosan és félremagyarázhatatlanul az következik, hogy miután törvényes kedvezményről van szó, amely kitérjesztőleg nem magyarázható más mívelési ágakra, mint amelyek ebben a törvényszakaszban említtetnek, az ott jelzett különleges károk esetén — habár kár tényleg fennforogna is — földadó elengedés nem jár. Hogy pedig az egyes káreseteket általánosítani, másokat csak dűlőkre és határokra való kiterjedésükre vagy ismét mívelési ágakra való korlátozással meghatározni és csoportosítani a törvénynek egyenes célzata volt, ez az egyes mívelési ágak különböző természetéből, nevezetesen a míveléssel járó kisebb-nagyobb tőke- és munkabefektetésre való tekintettel önérthetőleg folyik és a szántóföldeknél magában a törvényben is kifejezésre jut, midőn a törvény „bevetett" termés megkárosítását említi. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy tartós szárazság (aszály), mint elemi csapás által okozott kár adóelengedésre igényt nyújtó elemi csapásként, a törvény kifejezett rendelkezése szerint is csak szántóföldeknél vehető figyelembe s így jelen esetben az alsóbb fokokban követett azt az eljárást, amely szerint tartós szárazság által rétekben okozott kár címén az adóelengedés megtagadtatott, törvényesnek kellett ítélni. Panaszosnak azt az érvelését, hogy a szántóföld és rét vagy legelő nem oly ellentétes fogalmak, hogy a törvénye