Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

22 F. //. Ö. 37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. előbbi 2., ^. és 4. alatt érintett és más mívelési ágakra vonatkozó esetek mellőzésével vizsgálat és eldöntés tárgyává kizárólag az teendő, hogy ezekre nézve valósággal az az elemi csapás esete fordult-e elő s illetve nyert-e beigazolást, amely elemi csapás az idézett törvényszakasz a) és b) pontjaiban felsorolva olvasható? A közigazgatási bizottság panaszolt határozatában a kérdéses földterületek egyikére nézve, — mint már megállapíttatott, a csimaszok (pajor) rágása következtében előállott teljes károsodás, — másikára nézve pedig a nyulak rágása következtében előállott részleges károsodás címén adatott meg az adóelengedés. Az előbbiekben is hivatkozott törvényszakasznak a) pontja ez elemi csapások egyikét sem említi; b) pontja azonban igenis említi a rovarok által okozott károknak amaz eseteit, amelyek egész dűlőket magukban foglaló területeken fordulnak elő. Erre való tekintettel, valamint tekintettel arra is, hogy az A) jegyzék már hivatkozott záradéka is megállapította, hogy a csimaszok (pajor) S. város egész határában valósággal nagy mérvű károkat okoztak, s végül tekintettel arra, hogy ugyanez a megállapítás olvasható a felterjesztő hatóságnak a jelen ítélet záradékában hivatkozott felvilágosító jelentésében is, a királyi kincstári panasznak a csimaszok (pajor) pusztításai címén adóelengedésben részesített 1538. helyrajzi számú földrészlet tekintetében helyet adni nem lehetett és pedig annál kevésbbé, mert a panasziratban felhozott az az indító ok, hogy tudniillik az illető földek abban az évben újabb veteményezéssel még jövedelmezőekké voltak volna tehetők, mint kizárólag a szántó mívelési ágban levő földterületekre [c) pontj vonatkozólag megállapított megszorítás, erre a kérdéses és kertmívelési ágban volt és abban is levő földterületre az elengedés megadását nem akadályozhatja. A 13.401. helyrajzi számú földrészletre vonatkozólag azonban a királyi kincstár panaszbeli igényének helyet kellett adni, azért, mert a nyulak rágását, mint amiképen különben ezt adózónak a magyar királyi pénzügy igazgatós ág végzése ellen benyújtott fellebbezése is beismeri, a törvény a kertmívelési ágban levő földterületekre nézve, adóelengedésre alkalmas elemi csapás gyanánt fel nem említi. A többször hivatkozott 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §. c), bb) pontja ugyan módot nyújt arra, hogy az elemi csapás fogalma alá sorolható esemény tekintetében a törvénymagyarázat vétessék alkalmazásba, ez azonban a c) pontnak úgy az aa), mint a bb) alpontokra vonatkozó általános rendelkezéséből kitetszően csupán szántómívelési ágban levő földterületre és nem egyszersmind kertmívelési ágban levő földterületre is vonatkozhatik. Ezzel a tényállással szemben erre az ingatlan területre tehát az adózó ügyfél részéről a királyi kincstári előadónak