Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

F. H. Ö. 37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. 21 csimaszok (pajor) rágása folytán és a 7. folyó szám alatt pedig a 1|3401. helyrajzi sz. s 1 hold 959 • ölnyi kertre nézve 2/3 részben nyulak rágása következtében, — ugyancsak kitetszik az is, hogy ezeken a területeken adózó ügyfél facsemetéket, illetve oltványokat termel, amelyeket nem maga nevel fel, hanem azokat teljes kiskorukban áruba bocsátja. — Az A) jegyzék záradékának második bekezdése az 1538. helyrajzi számú ingatlanra ugyanazt tüntette fel, hogy ez időközben szántóból alakíttatott volna át gyümölcsfateleppé (faiskolává), azonban a bizonyítási eljárás során beérkezett adatok s különösen az 1912. évi március hó 23. napján felvett jegyzőkönyvben, valamint a felterjesztő határozat felvilágosító jelentésében foglaltak egyképen megállapították, hogy a záradék hivatkozott második bekezdése a kárjegyzék 1. folyószáma alatt szereplő 1537/2. helyrajzi számú részletre és nem a 2. folyó szám alatt levő részletre vonatkozik, mert ez az utóbbi úgy kataszteri nyilvántartásilag, mint a valóságban is kertmívelési ághoz tartozik és ehhez tartozott a szemle alkalmával is. Különben ezt igazolja a csatolva levő hiteles kataszteri birtokívkivonat is. Ezekből az előadottakból kitetszik tehát, hogy adózó ügyfélnek jelen esetében a károsodás két kertmívelési ághoz tartozott és a becslés idején is ahhoz tartozó földterületére állapíttatott meg. És pedig: 1. a H. dűlőben lévő 15£38 helyrajzi számra nézve csimaszok (pajor) rágása, valamint 2. az 0. dűlőben levő 13401. helyrajzi számra nézve nyulak rágása következtében. Az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §-ának a földadó elem gedésére helyet adó elemi csapások felsorolására vonatkozó rendelkezéseinek egybevetéséből kitetszik, hogy ezek az elemi csapások a kérdésben levő földterületek mívelési ágai szempontjából lényegükben négy csoportra oszlanak. És pedig 1. azok, amelyek bármely mívelési ágra általában (jégeső, árvíz és tűz) avagy ugyanezekre, azonban csak nagyobb kiterjedésű egész dűlőket magukban foglaló területeken való fellépése esetére (a terményeknek rovarok általi elpusztítása) vonatkoznak. (1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §. a) és b) pont.) 2. azok, emelyek szántóföldre (fagy, vagy földárja és illetve tartós szárazság, vagy más elemi csapás és pedig a kár kiterjedésének és illetve bekövetkezési időpontjának tekintetében megállapított megszorításokkal) vonatkoznak. (1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §. c) pont.) ó. azok, amelyek erdőkre (tűz) vonatkoznak. (1883. évi XLIV. törvénycikk d) pontja) s végre 4. azok, amelyek szőlőkre és komlókertekre (fagy) vonatkoznak. (1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §, e) pont.) Adózó ügyfél jelen esetében, mint már ismételten említtetett, kertmívelési ágban levő két földterületről lévén szó, az