Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

228 K. H. ö- 15. §. (3) bek. — Az üzleti vagyon értékváltozása. — gyonát az üzletév ulolsó napján meglévő értéke szerint kell értékelni. A T. H. Ö. 13. §-ának 15. pontja a beszerzési, illetve előállítási árat állapítja meg az értékelés alapjául, de ennél alacsonyabb értékelést is engedélyez. A J. V. H. ö. 34. §-a a vagyonadó kivetése céljára az adóévet megelőző naptári év utolsó napján fennállott átlagos forgalmi érték szerint való értékelést állapítja meg., Mindezek az értékelési szabályok lehetővé teszik az adóévet megelőző év folyamán beállott értékváltozások figyelembevételét. A K. H. ö. a vagyon értékelését nem szabályozza. A 15. §. (3) bekezdése kimondja, hogy a vállalatban fekvő vagyon értékének emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapítását nem érinti. Ez a szabály a törvényhozónak azt az akaratát fejezi ki, hogy a vagyont annyira értékeljék, amennyiért azt annak tulajdonosa tényleg megszerezte. Ennek megfelelően mondja ki az ehhez a bekezdéshez fűzött utasítás (1) bekezdése, úgyszintén az 50. §-hoz fűzött utasítás (5) bekezdésének 6. f) és (11) bekezdésének 4. b) pontja,, hogy az anyag- és árukészletet mindig a beszerzési, illetve előállítási áron kell értékelni. Tehát nem azon az áron kell értékelni, amelyért az anyagot vagy árut az értékelés napján vagy az üzleitév végén megvásárolni, vagy előállítani lehetett, hanem azon az áron, amelyért azt az adózó tényleg megvásárolta, illetve amennyi költséget az anyag vagy áru előállítására tényleg fordított. Ez az értékelés a legbiztosabb és a legkönnyebben igazolható alapon nyugszik, azonkívül a legalkalmasabb a valóságos üzleti nyereség megállapítására, mert kizárja minden eszmei értékeltolódásnak a figyelembevételét és a tényleges üzleti nyereségnek adózó üzleti forgalmában még nem realizált értékkülönbözettel való emelését, vagy csökkentését. Már pedig a 12. §. (1) és (2) bekezdése, a 21. §. (1) bekezdése és a hozzáfűzött utasítás (1) bekezdése, a 23. §. (1) bekezdésének 1 pontja, továbbá a 30. §. (2) bekezdéséhez fűzött utasítás, végül a 30. §. (3) bekezdése szerint, mindenkor a tényleges, illetve valóságos jövedelmet kell bevallani és adóalapul megállapítani. Ámde a valóságos üzleti jövedelmet csak akkor lehet megállapítani, ha az év végén meglévő anyag- és árukészletet sem magasabban, sem alacsonyabban nem értékelik annál, mint amennyit annak beszerzésére, illetve előállítására az adózó tényleg fordított. A magasabb értékelés — meg nem lévő nyereséggel — indokolatlanul emeli, az alacsonyabb értékelés pedig — még be nem következett veszteséggel — indokolatlanul csökkenti az üzleti jövedelmet és ezzel meghiusítja a törvényhozó akaratának érvényesülését, vagyis a tényleges és valóságos üzleti jövedelemnek adóalapul való megállapítását.