Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

184 K. H. ö. 2- §. 2. p. — Szellemi és más haszonhajtó foglalkozás. lalkozás után kivetett adóval az ügyvédnek vagyonkezelő gondnoki minőségében élvezett jövedelme adóval megróva nincs. — Budapest székesfőváros árvaszékének 1902. évi 26.626. sz. átirata szerint 2200 korona a panaszos részére gondnoki díjként állapíttatott meg, amivel szemben a panaszosnak az az állítása, hogy az összegből csak 800 korona gondnoki díj, a fennmaradt 1400 korona pedig ügyvédi tiszteletdíj, figyelembe vehető nem volt, annál kevésbbé, mert saját panaszbeli előadása szerint néhai P. F. és neje közös végrendeletükben öt vagyonkezelőül rendelvén, ebbeli fáradozásáért biztosítottak neki és pedig már az egyik végrendelkező elhalálozásától fogva évi 800 korona tiszteletdíjat, s ennélfogva, habár a végrendelkezők egyikének elhalálozása után a másik végrendelkezőt a haszonélvezet megillette és a később elhalt végrendelkező haláláig a vagyont nem is kezelte volna — amit különben nem állít, — már a végrendelet azon kijelentésénél fogva, hogy az évi 800 korona díj a vagyonkezelés körüli fáradozásáért állapíttatott meg, ezt az évi díjat másnak, mint a végrendelet alapján teljesített vagyonkezelésért járó díjnak tekinteni nem lehet. (629. számú elvi jelentőségű határozat. — 1905.) Ügyvédeknek csődtömeg-gondnoki munkadíjból eredő jövedelme esetről-esetre külön nem róható meg általános kereseti adóval. A tárgyiratokból kitetszik, hogy a panaszolt adókivetés a panaszos adózó ügyfélnek, mint az adóztatási javaslat adatai szerint is, ügyvédi irodája után már megadóztatott, gyakorló ügyvédnek, azt a jövedelmét célozza külön III. osztályú (általános) kereseti adó alá venni, amelyet ő, mint a vb. F. S. csődügyében eljárt csődtömeggondnok munkadíjai fejében élvezett. Nem szenved kétséget, hogy a csődtömeggondnoki működés az ügyvédi foglalkozás körébe eső teendőnek veendő, ami okszerüleg következik az 1881:XVII. törvénycikk 95. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a tömeggondnokot és szükség esetében annak helyettesét, a csődbíróság a saját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. Ezen az alapon nem szenved kétséget az sem, amire az egyenesadó-törvények és szabályok hivatalos összeállítása „Keresetadó"-ra vonatkozó részének 103. §-a is reá mutat, hogy a bíróilag kinevezett csődtömeggondnok díjai nem képezik elkülönített megadóztatásnak tárgyát, hanem ezek, mint az ügyvédi foglalkozás körébe tartozó működésből folyó, tehát sem külön üzleti jövedelmek, sem állandó fizetést nem képező jövedelmek, illetve mint az adóalap mértékére befolyást