Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
130 H. II. ö. íh. §. (1) bek. — Kivetés. — H. H. ö. 16. §. — Adóalap megállapítása becslés útján. ben a lelek személyesen vagy ügyvédi képviselet által gyakorolhatják. Egyebekben azonban a határozat álláspontja nem helyiálló. Mert sem az idézett 12. §-ban, sem pedig a jogorvoslatokat szabályozó §-ban nincs tiltó vagy oly értelmű rendelkezés, amely a fellebbezésnek a házgondnok által beadását kizárná, mint ahogy ily kizárást jelent a panaszra nézve a fentebb idézett törvényhely. Az igaz, hogy a 12. §. 3. pontja a háztulajdonos kötelezettségeinek meghatalmazott útján való teljesítéséről szól a jogok említése nélkül és a 23. §. is a félről és az adózókról beszél, meghatalmazottról nem téve említést. Ez a szövegezés azonban a kötelezettségek és jogok éles elválasztását a meghatalmazott jogköre tekintetében nem indokolja, sőt az észszerüség következménye az, hogy aki a kötelezettségeit meghatalmazott útján teljesítheti, az a jogait is gyakorolhatja az említett módon. Ha a házgondnok, illetőleg meghatalmazott a rendkívül súlyos felelősséggel járó bevallás beadására jogkörrel bír és a fizetési meghagyás átvételére is jogosult, nem volna indokolt megtagadni tőle a fellebbezés beadásának a jogát. Ez a felfogás nyilvánul meg a 23. §-hoz fűzött utasítás 7. bekezdésében is, amely szerint a fellebbezés késedelmes beadását nem lehet igazolni abban az esetben, ha azt az adózónak a fellebbezés beadására jogosult megbízottja, aki a házat kezelte, beadhatta volna. (1840. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) lk. §. (1) bekezdés. A házadó kivetése. Két épület egy telken egy szám alatt egy háznak veendő. A panaszos maga is azt adja elő, hogy a kérdésben forgó és 3, illetve 1 szobából álló két háza egy és ugyanazon telken épült és egy házszámmal bír; eszerint pedig házadó szempontjából a két épület egy háznak tekintendő. (121. számú elvi jelentőségű határozat. — 1898.) 16. §. Az adóalap becslés útján való megállapítása. Több személy tulajdonában levő házban a tulajdonosok által használt lakások bérértékét a házadó kivetésénél nem lehet abban az összegben elfogadni, amelyet a közös tulajdonosok egymással szemben fcérérték gyanánt felszámítanak, hanem a bérértéket ilyen esetben is becslés útján kell meghatározni. A panaszosok közös tulajdonát képező s VI. ker. V.-körút 27. és 29. számú szomszédos házakban a W. B. mint egyik tulajdonos által lakott I. emelet 4—6. és illetve 5. számú lakás összesen 8 utcai, 6 udvari, 4 cseléd-, 1 ágy-, 4 elő-, 2 fürdőszobából, 1 konyhából, 1 kamrából, 2 pincéből és 2 padlásból álló gyanánt lett bevallva. Ennek az összesen e lakrészekből,