Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. Í6. §. — Adóalap megállapítása becslés útjáiL 131 illetve helyiségekből álló gyanánt bevallott lakásnak bérértéke a helyi viszonyokkal közvetlenül ismerős tagokból alakított közigazgatási bizottság által fenntartott összegben ehelyütt is elfogadandónak találtatott, és pedig tekintettel arra, hogy a közigazgatási bizottságnak panaszolt határozata ezt a bérértéket a székesfőváros lakbérviszonyainak, az ingatlanok fekvésének, a lakrészek számának s végül a tényleg bérbeadott lakások bérjövedelmének figyelembe vétele alapján tartotta megfelelőnek és mert az e lakás bérértéke ellen felhozott panaszbeli kifogás figyelembe vehetőnek nem találtatott. De nem volt figyelembe vehető az egyik társtulajdonos t. i. W. B. által lakott e lakás bérértékének a megállapítása ellen felhozott az a kifogás sem, hogy nevezett társtulajdonos ezért a lakásért állítólag a bevallott bérösszeget tényleg fizeti is. A tárgyiratok adataiból s különösen magából a házbérjövedelem vallomási ívből és panaszosok beadványaiból is kitetszik, hogy W. B. a kérdéses házaknak tényleg egyik társtulajdonosa. Tehát nem szenved kétségei, hogy a kérdéses házakban levő fent körülírt lakást ő a tulajdonjogban benne levő használat és haszonélvezet jogán, nem pedig más jogcímen bírja. Figyelemmel különösen arra is, hogy a kérdéses házak összes bérjövedelmének fele kétségtelenül magában véve is több mint a W. B. által lakott gyanánt bevallott és fent körülírt lakásnak egész bérértéke, magában véve az a körülmény, hogy a kérdéses házak tényleges bérjövedelmének a házbirtokosok között eszközölt felosztásánál, illetve elszámolásánál ez a W. B. által használt lakás a nevezett lakó terhére esetleg bizonyos összeggel vétetik számításba a társtulajdonos által, mint fentebb mondatott, a tulajdonjog alaján használt ezt a lakást még bérbeadottá, illetve annak használati jogcímét haszonbérletté még nem teszi s így a bérértéknek az 1868. évi XXII. törvénycikk 4 és 14. §-ai szerint való megállapítása erre a lakásra nézve kétségtelenül helyt kell hogy foglaljon. Kbből kifolyólag e tekintetben a panasznak és illetve a panasziratban a további bizonyítási eljárásnak idevonatkozólag leendő elrendelésére előterjesztett kérelemnek helyet adni nem lehetett. A körülírt kérdéses házakban U. Gy. által lakott II. emeleti 7—9. és illetve 7/a számú lakások bérjövedelme azonban a házbérjövedelem vallomási ívekben feltüntetett összegben volt elfogadandó azért, mivel a nevezett U. Gy.-ra nézve a tárgyiratoknak egyetlen adata sem igazolja azt, hogy a kérdéses házaknak ő is társtulajdonosa lenne s illetve, hogy kérdéses lakását ő is a tulajdonjog címén használná. Ellenben úgy a szabályszerűen kiállított házbérjövedelem vallomási ívek, mint a panaszosoknak beadványai is, ezt a kérdéses lakást tényleg bérbeadottnak tüntetik fel, s nevezett U. Gy. is a házbérjövedelem vallomási ivekben az 1868. évi XXII. törvénycikk 21. §-a értelmében a vallomás helyessé9*