Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

116 H.H.Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél. lakót terheli, úgy a lakó által szerződésileg megállapított bérösszegen felül külön fizetett vízdíj a nyers bérjövedelemhez a házadó megállapításánál nem számítható hozzá akkor sem, ha a szabályrendelet a vízdíj megfizetését egyébként a háztulajdonos kötelezettségévé teszi is. A vízdíj, — tekintettel arra, hogy a vízszolgáltatás a város (község) részéről kötelező, az közérdeket szolgál, szabályrendelet alapján vetik ki s közadók módjára hajtják be — kétségtelenül közszolgáltatás. A H. H. Ö. 8. §. (7) bekezdés 1. pont szerint nem számítható a nyers házbérjövedelembe az olyan közszolgáltatás, amelyet a város (község) a bérlőtől a bérbeadó útján szed be. Vagyis az olyan közszolgáltatások nem számíthatók a házadóalaphoz, melyek a közülettel szemben a lakót terhelik, s amelyeket a háztulajdonos a lakótól nem a saját, hanem a közület részére szed be. Azt a kérdést, hogy a vízdíj kit terhel, a helyi szabályrendeletek szabályozzák s tekintettel arra, hogy a közüzemi pótlék fogalmát, mint ilyent, a 8888/1927. M. E. számú rendelet. 1928. évi február hó 1-ével megszüntette, a vízdíj viselésének a kérdésében is a helyi szabályrendeletek az irányadók. Ha tehát a helyi szabályrendelet szerint a vízdíj a lakót terheli, úgy a szabályrendeletnek magánjogi vonatkozásban is kötelező hatályánál fogva, a vízdíj tekintetében a kötelmi jogviszony az illető város (község) és a bérlő között létesül, amin nem változtat az, hogy a szabályrendeletek a vízdíj befizetésére rendszerint a háztulajdonost kötelezik. Ez az intézkedés ugyanis csupán a beszedés könnyebbségét és a nagyobb anyagi biztonságot célozza, a fentemlített kötelmi viszonyt azonban nem érinti és nem létesít a város (község) és a tulajdonos közt olyan kötelmi viszonyt, amelynek folyományaképpen a vízdíj nem a lakó, hanem a háztulajdonos terhe lenne. Ez következik, különben magából a H. H., Ö. fenthivatkozott rendelkezéséből is, amely az olyan közszolgáltatást veszi ki a házadó alól, amelyet a város (község) a bérlőtől a bérbeadó útján beszed, vagyis amely a várossal (községgel) szemben a bérlőt terheli, de amit a város (község) mégis a bérbeadótól követelhet. Ezt a bérlő és a város (község) közötti kötelmi jogviszonyt nem érinti az egyes szabályrendeletekben foglalt olyan rendelkezés sem, amely a vízdíjat az ingatlan dologi terhévé teszi. Mert ez az intézkedés is nyilván a követelés behajtásának könnyebbségét és nagyobb biztonságát célozza s az nem egyéb, mint zálogjog-szerzés, amely a városnak csak dologi jogot biztosít, az ingatlan tulajdonosát azonban nem teszi a vízdíj személyes adósává. (308. számú jogegységi megállapodás. — 1938.)