Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
114 H.H.Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél. bérbeadott és bérbe nem adott épület között különbség nincsen, az épület bármely részének hirdetés céljára való felhasználása esetében házadót kell fizetni akkor is, ha a háztulajdonos az épület falait, vagy a háztetőt hirdetés céljára ingyen engedi felhasználni, mert az épület használatában rejlő hozadék adóköteles és a kincstárnak a házadóhoz való joga független attól, hogy ez a hozadék a háztulajdonos szabad rendelkezési jogának mikénti gyakorlása szerint minő alakban jelentkezik. A H. H. Ö. 9. §. (1) bekezdésének azon rendelkezéséből, hogy a bérbe nem adott épületek adóalapja a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték, nyilvánvaló, hogy a 8. §-nak mindazok a rendelkezései, amelyek a bérbeadott épületeknél az adóalap megállapítására nézve érvényben vannak, a bérbe nem adott épületekre nézve is érvényesek, mert hiszen ezekre nézve is azt kell megállapítani, hogy a nyers házbérjövedelem mekkora, illetőleg, hogy az adott használat mellett bérbeadás esetében mekkora volna. Érvényben van tehát a 8. §. (6) bekezdésének az a rendelkezése is, hogy az épület bármely részének hirdetés céljaira történt bérbeadásából származó nyers bérjövedelem, illetőleg itt az összehasonlítás útján megbecsült haszonértéit a házadó alapjához számít, mert az épület falainak, vagy tetőnek hirdetések céljára való felhasználása is az épület használatának egyik módja és az épület bármely használatáért járó ellenszolgáltatás, illetőleg elérhető jövedelem a házadó alapját képezi. Ezért nem találta a bíróság fenntariandónak az 1717. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondott azt az elvet, hogy nincsen olyan jogszabály, amely lehetővé tenné azt, hogy a hirdetési célokra szolgáló fényjelzőkészülékeknek ellenszolgáltatás nélkül történt alkalmazása házadóalapul vétessék. A jogszabály a H. H. Ö. 9. §. (2) bekezdésében van, amely azt rendeli, hogy az összehasonlításon nyugvó becslésnél minden olyan körülmény mérvadó, amelyből az épület haszonértéke helyesen megállapítható — tehát az is, hogy az épület falai, vagy a tetőzet hirdetések céljaira van felhasználva és ebben a használatban haszonérték jelentkezik, Ez a használat a házadóalap szempontjából majd bérjövedelemként jelentkezik akkor, ha az épület falai, vagy a háztető bérbeadás útján van hasznosítva, majd haszonértékként abban az esetben, ha a használat ellenszolgáltatás nélkül történik. A nyers bérjövedelem a 8. §. alapján, a haszonérték pedig a 9. §. alapján házadóalapot képez. Mind a kettő azért, mert az az épület használatában rejlő hozadék. (232. számú jogegységi megállapodás. — 1934.)
