Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél. 111 házadó alapjához, mert kártérítésnek kötelezettség nélkül való fizetése, csak burkolt alakja a helyiség használati dijának. A panaszosok elsősorban azt kifogásolják, hogy a bérlő részvénytársaság által a bérelt üzlethelyiségben teljesített munkálatok folytán bekövetkezett értékcsökkenés fejében a bérlő által fizetett 4000 pengőt házadóköteles jövedelemnek minősítették. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta.""" A panasziratban előadottak szerint a háztulajdonosokat a bérlő által teljesített átalakítási munkálatok folytán kár érte az által, hogy a korábban kávéház céljaira szolgáló helyiséget a bérlő üzlethelyiségekké alakította át és minthogy a szóbanlévő helyiséget a háztulajdonosok a bérlet letelte után ismét kávéház céljaira kívánják bérbeadni, ennek költségei a 4000 P kártérítési összeget lényegesen meg fogják haladni, tehát adóköteles bérjövedelemről nem lehet szó. A háztulajdonosok és a panaszos részvénytársaság között 1928. évi december 28-án létrejött külön írásbeli megállapodás szerint a bérlő részvénytársaság jogosítva van az általa bérelt helyiségekben a saját céljainak megfelelő átalakítási munkálatokat végeztetni. Az átalakítási munkálatok folytán bekövetkezett értékcsökkenés és károk megtérítése fejében a részvénytársaság a megállapodás megkötésével egyidejűleg 4000 P-t fizetett a háztulajdonosoknak. Az átalakítási munkálatok költsége a 8000 P-t meghaladta. A panasziratban előadottak szerint a helyiség korábban kávéház volt és amikor megüresedett, a háztulajdonosok azt nyilván nem tudták újból hávéház céljaira bérbeadni. Minthogy üzlethelyiség céljaira korábbi alakjában nem volt használható, azt több részre felosztva, üzlethelyiségekké kellett átalakítani. Ezek az utóbb említett átalakítási munkálatok nem jelentettek értékcsökkenést a háztulajdonosok terhére, mert a szóbanlévő helyiségek időszerű használhatóságának az értékét nem csökkentették, hanem emelték és így az értékcsökkenés címén a bérlők által fizetett 4000 P sem jelenthetett kártérítési összeget, hanem a helyiség használati díjának burkolt alakja volt. Ez az összeg tehát a bérelt helyiség használatáért teljesített ellenszolgáltatás és mint ilyet a H. H. Ö. 8. §-ának (5) bekezdése szerint a nyers házbérjövedelemhez hozzá kell számítani. Minthogy pedig az átalakítás alkalmából egyszersmindenkorra fizetett 4000 P a bérleti idő tartamára szól, abból egy évi adóalapul az egy évre eső összeg szolgál. A panaszosok további kifogása az, hogy az egy évre eső összeget 1930. évre házadó alá vonták, holott a bérleti viszoayt 1932. november 1-től kezdve tíz évre meghosszabbítottá^