Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

112 H.H.Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél. hát az egy évre eső 400 P-t csak 19^3. évtől kezdve lehet házadó alá vonni. Ezt a kifogást a bíróság részben alaposnak találta. Az átalakításokra vonatkozó megállapodás 1928. november hó 28-án jött létre és a szóbanforgó 4000 P ugyanezen időpontban volt esedékes. Ettől az időponttői számítva a bérleti viszony még 14 évig tart, mert ugyanakkor 1942. október 31-ig meghosszabbították. A 4000 P-t tehát a bérlet tartamára tekintettel tizennégy részre kell osztani és évenként az egy évre eső 286 pengőt kell a felhívott törvényes rendelkezés alapján házadó alá vonni, de nem 1933. évtől, hanem 1929. évtől kezdve, mert a 8. §. (1) bekezdése értelmében a házadóalap szempontjából a nyers házbérjövedelem esedékességének az időpontja irányadó, — ez pedig 1928. november 28-ika volt. Minthogy másodfokon 286 P helyett 400 P-t vontak házadó alá, a különbözeti 114 P után járó házadónak és járulékainak törlését el kellett rendelni. (1918. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) Az épülettel együtt bérbeadott s az épület alkotórészét képező sütőkemencéért fizetett összeg házadó alá esik. Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és e bíróság által is helyeseknek elfogadott okokon kívül azért sem, mert a panaszos háztulajdonos és a bérlő közt az 1912. évi augusztus lO^én létrejött bérszerződésben „üzleti felszerelésről" rendelkezés nem történik., E szerződés szerint ugyanis: a házbéradó alapjából levonatni kért 2500 korona kifejezetten a sütőkemencék és a sütő konyha használatáért fizetett évi bérösszeg ugyan, de a lakással és pincével együtt bérbeadott sütőkemence és sütőkonyha „üzleti felszerelésnek" nem tekinthető és így ez esetben az 1909. évi VI. törvénycikk 14. §-ának rendelkezése nem alkalmazható. (1220. számú elvi jelentőségű határozat. — 1915.) Vasúti vendéglőhelyiség bérbeadása esetén a bérlet-tárgy használata fejében fizetett bérnek tekintendő — és így házadóalapot képez — a bérbeadó vasúttársaság alkalmazottjainak járó százalékos étlapi kedvezmény ellenértéke. A nem vitás tényállás szerint a vasúti yendéglőhelyiség bérlője a bér összegén felül köteles a bérbeadó vasúttársaság alkalmazottainak 25%-os kedvezményt adni az étlapi árakból. Helyesen állapították meg a pénzügyi hatóságok, hogy ez a kedvezmény a bérlet-tárgy használata fejében bér címén természetben kötelezett szolgáltatás és mint ilyen a H. H. Ö. 8. §-a (5) bekezdése értelmében annak a pénzbeli egyenértéke,