Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

96 H. H. Ö. 5. §. — Ideiglenes adómentesség. Annak eldöntésénél, hogy az adójogi értelemben vett épület alatt lehet-e épületrészt is érteni, nyelvtani szempontból a két szónak a H. H. Ö. többi szakaszában használt értelméből kell következtetnünk. Bizonyos, hogy a H. H. Ö. különböző szakaszaiban fel lehet ismerni azt a törekvést, hogy amely esetekben a törvényhozó az épületek kifejezés alatt, annak kiegészítő magyarázataként, épületrészt is akar érteni, azt ki is fejezi azzal, hogy az „épület" szó után, zárójelbe téve, vagy zárójel nélkül is, megemlíti az „épületrész" szót is. Ez a törekvés azonban bizonyíthatólag nem teljes. A H. H. ö. 3. §ának (1) bekezdése azt mondja, hogy az állandó adómentességet minden „épületre" nézve, esetről-esetre kell megállapítani, már pedig bizonyos, hogy az állandó házadómentesség az épületek egyes részeit külön is megilleti, tehát a törvény „épületek" kifejezése alatt „épületrészt" is kell érteni. Ugyanezt lehet megállapítani a H. H, Ö. 4. §-ának (1) bekezdésében, illetve a (2) bekezdés 1. pontjában használt „épületek" kifejezés alatt is, jóllehet bizonyos, hogy azok alatt épületrészeket is ért a törvényhozó. De még jobban megnehezíti a kérdés nyelvtani magyarázat útján való eldöntését az is, hogy „épület" alatt maga a törvény is kifejezetten az épületrészt is magában foglaló fogalmat ért, amikor a H. H. ö. 14. §-ában az „épület" szót gyűjtőfogalomként használja, mert az épület szó fogalmi jelentőségének meghatározására, zárójelbe teszi az (épületek, épületrészek) szavakat. Nyelvtani magyarázattal tehát a kérdést megnyugtatólag nem lehet eldönteni, s ennélfogva kisegítő logikai magyarázat útján kell a jogszabály vitás értelmét eldönteni. Azt kell vizsgálni, hogy logikus lenne-e a törvényhozónak azt a szándékot imputálni, hogy csak abban az esetben kívánt 10 évi adómentességet biztosítani a lebontott ház helyén emelt épület részére, ha a régi épületet a maga egész alkatában bontották le teljesen. Hiszen adójogi értelemben (H. H. ö. 14. §.) egy épületnek kell tekinteni az egy háztelken emelt s egy folyószámmal ellátott minden épületet, álljanak azok bár egy vagy több fedél alatt is. A H. H. Ö. a lebontott épület helyén emelt épület részére biztosítja a legkisebb tartamú adómentességet, aminek nyilván az az indító oka (legis ratio), hogy pénzügypolitikai szempontból legkevésbbé kívánatos az az építkezés, amely egy már meglevő adótárgy (ház) megsemmisítésével kapcsolatos. Nem látszik tehát észszerűnek az a feltevés, hogy a törvényhozó a szóbanlévő adómentességet ahhoz a feltételhez kívánta kötni, hogy megsemmisítsék azt az épületrészt (a kincstár részére házadó jövedelmet biztosító azt az adótárgyat) is, amelynek a helyén a házbirtokos nem kíván új épületet emelni.