Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadő tendők, mert az egyenes adótörvények és szabályok hivatalos összeállítás (régi) „Házadó!<-ra vonatkozó részének 92. §-a szerint adómentes gazdasági épületek alatt csak a mezőgazdaság folytatására szükséges, emberi lakásul nem használható és valamely jószág (földbirtok) tartozékát képező oly épületek értendők, melyek tulajdonképeni rendeltetésüknek megíelelőleg használtatnak és a földbirtoktól elkülönítve bérbeadva nincsenek. Ez okból adózó ügyfélnek a kérdéses célra szolgáló házait adóköteleseknek kimondani és az elsőfokú hatóság állal az 1868: XXII. illetve az 1883: XLVI. törvénycikk értelmében kivetett házadót fentartani kiellett. A magyar királyi közigazgatási bíróságnak előző ítéletére történt hivatkozás a panaszolt határozatnak fentartásána elfogadható okul nem szolgálhatott és pedig azért, mert a bíróságnak egy konkrét esetben hozott határozata a további határozatok meghozatalánál jogforrást nem képez. Adózó ügyfélnek a védirat során előadott az a kifogása, hogy a földbérlők e földbérletük után III. oszt. (általános) kereseti adóval meg lévén róva, az ilyképen reájuk — a haszonbérösszegnek alapul vételével kiróvott III. oszt. (általános) kereseti adó pótolja azt az adót is, amely a kérdéses épületek után kivetendő volna : elfogadhatónak szintén nem találtatott és pedig azért, mert a házadó a háztulajdonos által a ház évi tiszta haszonértéke alapján fiztenedő, a III. oszt. (általános) kereseti adónak tárgyát pedig a haszonhajtó foglalkozás — tehát ebben az esetben a haszonbérlettel való foglalkozás, alapját pedig az ebből származó kereset, vagy jövedelem képezi s ennek az adónak kivetésénél, az 1875: XXIX. törvénycikk 19. §-a 1. pontja szerint a haszonbérösszeg 25%-a nem képezi a kereseti adónak tárgyát, hanem az csupán a haszonhajtó foglalkozásból eredő törvényszerű legkisebb tiszta kereseti nyereménynek kiszámítására szolgál alapul. A gazdasággal együtt bérbeadott mezőgazdasági szeszgyár nem tekinthető a gazdaság folytatására szükséges épületnek és így az erre eső bérösszeg házadó alá esik. (1191. eih. — 19.857/ 1913. P.) Gróf Cs. V. g.-i lakos a sz.-i birtokát összes tartozékaival és a beszerzett bérszerződés IX. pontjából kivehetőleg a mezőgazdasági szeszgyár céljaira szolgáló szeszfőzdével és hozzátartozó épületekkel együtt haszonbérbe adta tizenkét ós fél évre évi 9000 koronáért H. J. és neje bérlőknek. A kérdéses évi bérösszegből a grófi uradalom igazgatójának 1912. évi február 21-én beadott vallomása szerint a szeszgyári épületekre 50 korona évi bér esik. Ezen az alapon a l.-i királyi pénzügyigazgatóság a bérbeadó gróf Cs. V. terhére az 1909. évi VI. törvénycikk 17. §. 4. pontja értelmében 4 korona 50 fillér házadót állapított meg és íratott elő. 79