Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó Ennek az igénynek azonban nem lehetett helyet adni a panaszolt határozat által egészben feotartott adófelügyelői végzésben felhozott indító-okokon felül azért sem, mert az e bíróság részéről 15278'1913. P. szám alatt elrendelt bizonyítási eljárás során az 1914. évi április hó 20. és 21. napján felvett jegyzőkönyvnek 3. pontjában foglaltak kétségtelenül igazolják, hogy a helyi érdekű vasút részvénytársaságok panaszosnak bizonyos ügyviteli átalányt valósággal fizetnek, amely a panaszos részvénytársaság könyveiben elszámolásra is kerül, ós pedig fizetik ezt az ügyviteli átalányt „a szakszerűséget igénylő összes ügyek ellátásáért." A jegyzőkönyv e pontjában foglalt ebből a megállapításból tehát kitetszik, hogy a panaszos részvénytársaság a helyi érdekű vasút részvénytársaságok ügyeinek kérdésben levő ellátását kétségtelenül bizonyos „ügyviteli átalány" alakjában fizetett ellenszolgáltatásért teljesíti és így a helyi érdekű vasút részvénytársaságok fizetik ezt az átalányt mindazoknak a munkálatoknak és illetve eszközöknek rendelkezésükre bocsátásáért is, amelyek a helyi érdekű vasút részvénytársaságok e szakszerűséget igénylő összes ügyeinek ellátásához szükségesek. Ha ezeknek az ügyeknek a panaszos részvénytársaság által leendő ellátásához bármi oknál fogva szükségesnek mutatkozott tehát az, hogy a helyi érdekű vasút részvénytársaságoknak irodahelyiségei a panaszos részvénytársaság saját épületében, és pedig az alapkérvényben, valamint az 1912. évi november hó 4. napján felvett helyszíni jegyzőkönyvben körülirt lakrészekben, helyeztessenek el : akkor nem lehet kétséges, hogy a helyi érdekű vasút részvénytársaságok által panaszosnak, a helyi érdekű vasút részvénytársaságok ügyeinek vezetésóért fizetett ügyviteli átalánynak egy része az ügyvitelhez szükségesnek mutatkozott ennek az eszköznek a rendelkezésre bocsátásáért fizetettnek minősül, és pedig ennek minősül annak ellenére is, ha ez a panaszos részvénytársaság között és illetőleg a helyi érdekű vasút részvénytársaságok között külön megállapítást nem is nyert, avagy ha az „ügyviteli átalány"-.ból erre eső összeg külön meg sem határoztatolt és a panaszos részvénytársaság által külön nem is könyveltetik. Erre a körülményre tekintettel tehát, — az 1909. VI. t. c. 28. §-ának első bekezdésében és 13. §-ában foglalt rendelkezések alapján, a panaszbeli igénynek az adó visszatéritésére vonatkozó része, nem vehető figyelembe. De nem vehető figyelembe ez azért sem, mert a panaszirat:ban foglalt ellenkező nézettel szemben, panaszos jelen esetében ehelyütt is különös fontossággal bírónak és elfogadandónak volt veendő a panaszolt határozat által egészben fenntartott adófelügyelői végzésnek az az indító oka, amely arra a nem vitás körülményre alapíttatott, hogy az úgynevezett állandó mentességben részesíteni kívánt kérdéses lakrészek nem a helyi érdekű 69