Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó nemkülönben „az ügyvédi kamarák a fegyelmi hatóságot a kamara lajstromaiban bevezetett ügyvédek és ügyvédjelöltek felett a jelen törvény határozatai szerint gyakorolják." Nem szenved tehát kétséget, hogy az ügyvédi kamarák közfunkciókat teljesítenek, s mint ilyenek, közhivataloknak tekintendők ; kétségtelen az is, hogy az ügyvédi kamarák tulajdonát képező épületek ama lakrészei, amelyeket kizárólag hivatalos célra használnak, jövedelmet nem hoznak, s így házadó kirovására nincs is törvényes alap ; ily körülmények között s mert az 1868. évi XXII. t.-c. 2. §-a csak azokat a közhivatalokat részesíthette állandó házadómentességben, amelyek a jelen törvény életbeléptekor fenállottak, a most idézett törvény szelleméből folyólag, a házadómentesség az ügyvédi kamarák azon lakrészeire, amelyek kizárólag hivatalos célra használtatnak, „megadandó'', — ellenben a személyzet részére bérfizetés nélkül átengedett lakrészek már házadómentességben nem részesíthetők, mert ezek a helyiségek nem hivatalos célt, hanem magáncélokat szolgálnak, a személyzet a neki átadott lakrészeket, a lakpénz egyenértéke fejében használja s így a házadó kirovására a törvényes alap meg va.n. 2. §. (1) bek. 5. pont. Tanintézetek. A nyilvános jellegű, de vállalatszerű tanintézetek házadómentességben nem részesülnek. (1087. ejh. — 7719/1912 P.) Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt s e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert: az 1909. évi VI. törvénycikk 27. §-ának 5. pontja értelmében csakis a nyilvános tanintézetek helyiségei részesülnek házadómentességben, míg a nyilvános jellegű, de vállalatszerű tanintézetek, az idézett törvénycikk végrehajtása iránt a magyar királyi pénzügyminisztérium által 1909. évi 77000. szám alatt kiadott utasítás 27. §-a 5. pontjának rendelkezése szerint is házadómentességben nem részesülnek, minthogy pedig adózó fél panaszában maga is beismeri, hogy tanintézete vállalatszerű, — ezen a címen adómentességet jogosan nem igényelhet. Nem bir törvényes alappal az a, kifogás sem, hogy kétszeres adóztatás esete forog fenn, mert: a kereseti adó a tanintézetből mint vállalatból eredő jövedelme után az 1875. évi XXIX. törvénycikk 1. §-a, a kifogásolt házadó pedig az 1909. évi VI. törvénycikk 1. §-áuak rendelkezése alapján mint attól külön adótárgy után jár. 4 49