Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó időben következett be, amikor az illető földek abban, az évbenmár ujabb veteményzés által jövedelmezőkké általában nem tétethettek, vagyis hogy tehát az 1883: XLIV. törvénycikk 49. §. c), bb) pontjában foglalt erre vonatkozó feltétel is fenforog : az magából a kárbejelentés eszközlésének, nemkülönben a szemlejegyzőkönyv, valamint az A) jegyzék felvételének időpontjából is kitetszik, de kitetszik ez a panasziratokhoz csatolva levő községi bizonyítványokból is, melyekben igazolva van, hogy a kérdéses (földekéin a 'burgonyatermésnek beszledése után panaszosoknak más termésük nem volt és nem is lehetett. A jelen ítélet rendelkező részében a károsult földterületek között levő haszonbérbe adott földterületekre vonatkozó megszorítás az 1883 : XLIV. törvénycikk 50 §-ának utolsó bekezdésébein birja alapját. Végül megjegyzi a bíróság, hogy az a körülmény, miszerint az alsóbbfoku hatóságok a kérdést a csupán a községi elöljáróság által kiállított A) jegyzékben foglalt adatok alapján bírálták el s azon az elvi álláspontom, hogy az elemi csapás esetében adóelengedésnek csupán a termés egészben fenforgó megsemmisülése esetén van helye, az A) jegyzék szabályszerű felvételét, illetve kiállítását el nem rendelték, panaszosoknak hátrányára nem szolgálhat. Szántóföldeknél a mezei egerek által okozott károk is adóelengedésre igényt nyújtó elemi csapásnak tekintendők. (275. ejh. — 9062/1898. P.) Az elemi csapás által okozott károk miatt engedélyezett földadó elengedés elleniében a kincstári panasz azt hozza fel, hogy a mezei egerek által okozott károk nem sorolhatók azok közé a csapások közé, melyek emberi erő és szorgalom által el nem háríthatók; a csapás rendkivülinek sem mondható, mert kisebb-nagyobb mérvben fellépő rendes mezőgazdasági bajt képez és mert ennek az elvnek általánosságban való kimondása, az államkincstárra igen hátrányos, sőt veszélyes is lenne. Igaz ugyan, hogy az 1885. évi XXII. t. c. végrehajtása iránt kiadott 1885. évi 45055. számú pénzügyminiszteri utasítás oda is értelmezhető, hogy a törvényben meg nem jelölt esetekben adóelengedésnek nincsen helye s így azJ egerek által okozott károk sem szolgálhatnának az adóelengedésre jogos alapul, de ez a rendelet a törvény szövegétől eltér annyiban, amennyiben az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §. c) bb) pontja akként rendelkezik, hogy szántóföldekre nézve nemcsak a tartós szárazság, hanem más oly elemi csapás által előállott kár következtében is van adóelengedésnek helye, mely egész határokat magukban foglaló területeken semmisiti meg a bevetett föld termését. Minthogy pedig a jelen esetben a helyszíni szemle-jegyzőkönyvek szerint a kár oly nagy, hogy a törvény kedvezményes rendelkezése alkalmazást 22