Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó nyerhet, a törvény hivatkozott szakasza pedig az elemi csapás eseteit egyenként fel nem sorolja : a közigazgatási bizottságnak panasszal megtámadott határozatát törvényszerűnek kellett felismerni. Nem szolgálhat ennek akadályául az az érv, hogy a szóban forgó kár neme nem képez rendkívüli csapást, mert hogy a kedvezmény megadását a törvény ezen feltételhez kötni nem szándékolta, kitűnik az ott felsorolt esetekből, melyek ép oly gyakoriak, mint a mezei egerek okozta károk, kitűnik magának a törvénynek szövegéből, mely az adóelengedést nem a kár nemének rendkivüliségéhez, hanem a kár terjedelménél — nagyságának rendkívül iségéhez köti. Végül az aiz érv, hogy ennek az elvnek megállapítása az államkincstárra nézve hátrányos és veszélyes, szintén nem érdemel figyelmet, mert ha ez a körülmény bekövetkezhetnék is, az nem képez indokot arra, hogy az adózó felek jogos és törvényes igényeiktől elüttessenek, s mert sem ez a bíróság, sem az alsóbbfokú hatóságok határozataikban nem pusztán elveket mondanak ki, hanem konkrét eseteket bírálnak el. Ezen indokokból az alaptalan panaszt elutasítani kellett. A szántóföldeken szélvihar által okozott kár csak akkor ad igényt az adó elengedésére, ha előzetesen a pénzügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértően ennek az elemi csapásnak az adó elengedésére igényt nyújtó minőségét megállapítja. (1358. ejh. — 12.937/1916. P.) Az elemi kár, mebynek címén földadó elengedés kéretett s a közigazgatási bizottság által mégis adatott, erős szél, illetve szélvihar által szántóföldeken már érett kalászok kirázása s buzaszemek szétszórása által okoztatott. Panaszát a kincstári előadó arra alapítja, hogy az új adókezelési törvény (1909. évi XI. t.-c.) 36. §-ában az elemi károk nemcsak általában, hanem művelési ágak szerint is fel vannak sorolva, a vihar által okozott elemi kár pedig e törvényszakasz szerint csakis erdőknél ad igényt földadó elengedésre. A kincstári előadó panasza alaposnak találtatott. Tényleg lényeges eltérés van a rég! és új törvén}'' erre vonatkozó intézkedései között. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §-ának c) bb) pontja szerint szántóföldeknél nemcsak fagy vagy földárja, •valamint tartós szárazság, hanem más elemi csapás következtében beállott kár esetén is volt adóelengedésnek helye, ha ez a „más" csapás egész határokat magokban foglaló nagyobb területeken a bevetett földeknek termését oly módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek azon évben már újabb véleményezés által jövedelmezőkké általában nem tehetők. A régi törvény tehát a fölsorolt csapásokon kívül más csapások esetén is állapít meg adóelengedési igényt, azzal az eltéréssel, hogy 23