Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó kérdéses elemi csapás az egész határban jelentkezett, sől az a szomszédos területre is kiierjedt; azt bizonyítja elsőrendű panaszols panaszkatának az a része, amely bqn felsoroltatnak az elsőrendű panaszos károsult földterületével határos azok a területek, amelyeken ugyanez az elemi csapás jelentkezett és amely felsorolásnak valóságon alapuló voltát a felterjesztő hatóság sem felvilágosító jelentésében, sem pedig a bizonyítási eljárás adatainak felterjesztésekor sem kétségbe nem vonta, sem annál kévé sbbé meg nem cáfolta ; s végül ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 13871/1906. P. számú ítéletében szintén ugyanez elemi csapás felmerülésének esete képezte az elbírálás tárgyát, s ennek az esetnek elbírálása során megállapítást nyert az a körülmény, hogy a kérdéses elemi cisapás a vármegye területén tényleg több helyen fordult elő. Mindezek következtében kétségtelen, hogy a kár kiterjedésének mértékére vonatkozó törvényes feltétel panaszosok jelen esetében fenforgó és pedig annyival inkább, mert az, hogy a kérdéses elemi kár a község határában levő összes területeket elpusztítsa, az adóelengedés megadásának feltételét nem képezi. Az alsóbbfokú hatóságok határozataiban érvényesült az az álláspont, hogy elemi csapás cimén adóelengedésnek csak abban az esetben lehetne helye, ha az elemi csapás a termést teljesen megsemmisítette, elfogdhatónak nem találtatott. Az 1883 : XLIV. törvénycikk 50. §-a ugyanis — az adóelengedés alapjául szolgáló vizsgálatok megejtésének szabályozását a magyar királyi pénzügyminiszterre bizván, — az adóelengedés mértékére nézve általános elvként azt mondotta ki, hogy az elemi csapás által sújtott földrészlet után járó adó egyharmad részben, kétharmad részben, vagy egészben engedtetik el, ha a termés hasonló mértékben semmisittetett meg. Az idézett törvénycikk 49. és 50. §-ainak egybevetéséből kitetszik tehát, hogy a burgonyavész is adóelengedési alapul szolgáló elemi csapást képez s hogy továbbá ezen az alapon a sújtott földek adója abban a mértékben engedtetik el, ameűyben azoknak termése megsemmisült. A törvény világos intézkedésével szemben tehát az, hogy a sújtott szántóföldeknek termése egészben vagy teljesen semmisült meg, a panaszolt határozatnak fentartására kellő okul nem szolgáihatott, mert a „megsemmisítés" szónak azt az értelmét, mintha' az a termésnek teljes elpusztulását jelentené, az idézett törvénycikk 50. §-ábam ugyanennek a szónak adott értelem egyenesen kizárja, amennyiben ebben a §-ban ez a szó világosan a részleges elpusztulásnak megjelölésére használtatik; már pedig fel kell tenni, hogy ha a törvényhozó e szónak ugyanarra a tárgyra vonatkozólag két különböző értelmet kivánt volna tulajdonítani, a két egymást követő §-ban : akkor ezt világosan ki is fejezte volna. Végül az a körülmény, hogy a kérdéses elemi csapás oly 21