Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó jesen hasznavehetetlen, mert a talajvíz és az esőosapadék által okozott ár azt annyira feláztatta, hogy abba ekével idejekorán belemenni lehetetlen volt & a folyó hóban (tehát az 1904. évi június havában) eszközölt szántáskor a túlságos rögök miatt a vetés teljesen lehetetlen. Továbbá az foglaltatik a hivatkozott jegyzőkönyvben, hogy ugyanilyen állapotban találtatott a 76—79 hr. számokkal jelzett K. nevü szántóföldeknek 8 holdnyi területe, valamint a 103 hr. sz. vizi sz. nevü dűlőben fekvő szántóból 5 kat. holdnyi terület, nemkülönben végül az, hogy az O. Bossán nevü dülőbeli 59/2. számú nagy táblán egyes megszaggatá;sal 18—20 kat. hold ugyan felszántva, de bevetetctlenül találtatott. Kitetszik a tárgyiratokból és a bizonyítási eljárás során beérkezett adatokból továbbá az is, hogy 1904. évi június hó 15. napjáról keltezetten a községi jegyző, kizárólag maga, a kérdéses elemi kárra vonatkozó A) jegyzéket kiállította ugyan, azonban azt pusztán ő maga irta alá, mert a magyar királyi pénzügyigazgatóságniak az 1905. évi november hó 28. napján 55.821 szám alatt kelt és a közigazgatási bizottsághoz intézett hivatalos irata szerint, mivel az 1883 : XLIV. törvénycikk 49. §-a értelmében csakis a bevetett földeknek termésében előállott elemi kár becsülhető fel s mivel az előbbiekben hivatkozott jgyzőkönyvből kitetszőleg a kérdéses földterület mivelés alá nem vétetett s így abban termés se volt, a magyar kiirályi pénzügyigazgatóság mem látta szükségesnek azt, hogy a becslő bizottságnak szabályszerű megalakítása céljából, közegét a helyszínére kiküldje. A magyar királyi pénzügyigazgatóságnak elsőfokú határozata, az clődottak alapján, panaszosnak földadóelengedési igényét elutasította azért, mert a helyszínén felvett jegyzőkönyvből is világosan kitűnik, hogy a kérdéses területek ebben az évben veteményezés aTá nem vétettek ; már pedig az 1883 : XLIV. törvénycikk 49. §-a csupán a termésnek elpusztulása esetében rendeli el az adó elengedését, itt pedig a be nem vetett földterületen termésről szó se lehetett. E határozat ellen benyújtott felebbezésében panaszos újból csak azt hozta fel, hogy a kérdéses területeket meg se szánthatta és be se vethette, minek következtében' azok parlagon hevernek s neki ennek következtében károsodása levén, nem méltányos, hogy az adót fizesse. A közigazgatási bizottságnak panaszolt határozata a magyar királyi pénzügyigazgatóságnak eisőfoku határozatát, indokainál fogva, helybenhagyta. Az e határozat ellen benyújtott panasziratban panaszos azt adta elő, hogy a kérdéses területet késő tavaszig fel nem szánthatta s íg3r annak megmivelésétől és bevetésétől elesett; azonban, hogy a vetésnek elmaradását némiképen kárpótolhassa, május havának végén, amikor a felázott talajhoz hozzáférhetett azt felszántatta és 30 holdnyi területen répát ültetett, ami azonban nem sikerült, mert a hirtelen beállott szárazság miatt a répa jóformán ki se kelt s így 15