Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Földadó most már az aszály okozta azt, hogy ezen a területen semmi se termett. Emiek alapján tehát panaszos panasziratában azt igényli, hogy a földárja által okozoü elemi csapás cimcn számára a földadóelengedés megadassék. Az előadottakból mindenekelőtt kitetszik az, hogy az 1904. évi június hó 13. napján benyújtott bejelentésben és illetve az 1904. évi június hó 15. napján felvett jegyzőkönyvben foglalt az az állítás, mely szerint a kérdéses földterület egyáltalában nem vétetett volna megmívelés alá, nem felel meg a valóságnak, mert hiszen panaszos panasziraláb in miaga beismerte azt, hogy a felázott területből május hó vegén, vagyis tehát már fentebbiekben hivatkozott bejelentés benyújtását és illetve ugyancsak a fentebbiekben hivatkozott jegyzőkönyv felvételét megelőzően 30 holdat felszántatott és azon répát ültettetett. Ezt igazolja a községi körjegyzőnek, az elrendelt bizonyítási' eljárás során az 1905. évi november hó 23. napján 992. szám alatt kelt és a tárgyalások között levő hivatalos irata is, mely szerint panaszos a 30 holdnyi területet csakugyan felszámolta és répával vetette be és mely szerint a kérdéses 30 holdnyi terület ben/ne van az árvizkáros 52 holdnyi területben. Nemkülönben ezt igazolja végül a m. kir. penzügyigazgatóságnak az előbbiekben is hivatkozott s a bizonyítási eljárás során a közigazgatási bizottsághoz intézett 55.821/V. 1905. sz. hivatalos irata is, melyben ugyanezek az adatok foglaltatnak. El is tekintve tehát attól, hogy a kérdéses földárja folytán előállott állítólagos elemi csapásra vonatkozólag a szabályszerű kárbecslés, az előadottak szerint, nem is áll rendelkezésre, a kifejtettekből világos, hogy panaszosnak adóelengedési igénye csupán a bejelentett 52 holdnyi területből tényleg meg nem művelt és be nem vetett 22 holdnyi területre vonatkozólag jöhetne szóba, mert hiszen a fentebbiekben előadottak azt, hogy pamaszos a kérdéses egész területet nem vethette be, a 30 holdra vonatkozólag egyenesen megcáfolták. Azonban ez az igény, — bár ily korlátoltabb terjedelemben se, — találtatott figyelembe vehetőnek. Az 1883 : XLIV. törvénycikk 49. §. c) pontjában foglallak szerint, a felsorolt elemi csapások s közöttük a földárja esetében is adóelengedésnek csupán akkor van helye, ha az elemi csapások a meghatározott területeken a „bevetett földeknek termesét oly módon és időben semmisítik meg, hogy az illető földek abban az évben már ú jabb véleményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethetnek.' Ebből a rendelkezésből kitetszik, hogy — eltekintve a kárt okozó elemi csapás mértékének meghatározását tartalmazó intézkedéstől, a törvényhozás az adóelengedésnek helytfoghatóságát csupán olyan területekre kívánta biztosítani, amelyek „bevetve" voltak és amelyeknek termését a felsorolt elemi csapások semmisítették meg. Erre mutat reá a törvénynek az a — fentebbiek szerint — kiemelt rendelkezése, amely az idézett szakasz c) pont16