Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Kereseti adó eladása után másodízben kivetett adó. Miután a szeszforgalmi adóról és az állami italmérési jövedékről szóló törvények lehetővé teszik, hogy a szesz elárusításával foglalkozók ott szerezzék be szükségleteiket, ahol legelőnyössebb, gondoskodnia kellett panaszló cégnek arról, hogy a gyáraiban előállított szesznek biztos eladási helyei is legyenek, erre a célra szolgálnak korcsmái, ele inert a szesznek főzése és annak eladása a dolog természete szerint nem képezhet külön adótárgyait: ebből az okból az áliala termelt szeszkimérő korcsmák utáni adó annál inkább törlendő, mert a bemutatott helyhatósági bizonyítvány szerint korcsmáiban — kivéve kettőt-hármat — bort és sört épen nem mérnek ki s ha kimérnek, azt a panaszló cég által alkalmazott korcsmárosok nem kötelesek tőle venni, minél fogva az ebből nyert jövedelem épen úgy nem a panaszló cégé, mint az ételek kiszolgáltatásából eredő nyeremény. Ezt az érvelést azonban birói figyelembe venni nem lehetett, mert igaz ugyan, hogy a szeszgyártás hasznot csak a gyártott szesznek nyereséges eladása állal hoz; de ez alatt épen csak a nagyban, gyári árakon való eladás értendő, nem pedig a szesznek kicsiben, korcsmákban, való kimérése, mely a szeszgyártás köréhez nem tartozik, hanem amint az külön foglalkozásnak minősül és gyakorolhatásához külön engedély is kell, épen úgy külön adótárgynak is tekintendő. Ez a fenforgó esetben annál inkább alkalmazandó, mert azon illatokból, amelyek panaszló cégnek ennél a kir. bíróságnál 5057/1900. P. szám alatt tárgyalt adóügyében felterjesztettek, kitűnik, hogy a panaszló cég szeszgyára után a kereseti adó arra való tekintet nélkül állapíttatott meg, hogy a panaszló a termelt szeszt saját korcsmáiban méreti el. A felszólamlási bizottság továbbá 681899. számú határozata szerint panaszló cégnek a f.-i 7G0. hr. szám alatt fekvő korcsma üzlete útára kivetett 278 frt. 60 kr. adójából 228 frt. 60 krt azon a címen íratott le, mert ez az összeg felel meg azon szeszmennyiségnek, amelyet panaszló cég ezen házában tartott szeszraktáraiból korcsmái részére enged át s csak 50 frtot tartott fenn azon szeszmenynyiség arányában, amelyet ezen korcsmájában kismértékben kimér. Ezek igazolják azt, hogy a szeszgyárvállalat utáni adó alapjául csak az a haszon vetetett, mely a gyár terményeinek gyári árakon való eladásából ered, ellenben a korcsmáiban kismértékben történő kimérésből ezen felül elért haszon külön adótárgyul tartatott fenn. És ez a módozat megfelel a dolog természetének is, mert a külön engedélyen alapuló korcsmai üzletek utáni ihászon csak az egyes korcsmák — mint külön adótárgyak — üzleti viszonyainak mérlegelése alapján adóztatható meg. Igaz, hogy panaszló annak igazolásául, hogy korcsmáiban csak az általa előállított szeszt méri, helyhatósági bizonyítványt is csatolt, ezt azonban, egyéb okoktól eltekintve, már azért sem lehetett tekintetbe venni, mert panaszló cég maga beismeri, hogy mégis