Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó séből kitetszik, hogy a laküresedés fogalma alatt nem szoros értelemben véve, a házadó alá vont helyiségeknek lakatlanul való mlaradása, hanem azoknak az az állapota értendő, amelyben azok általában használatlanul, üresen maradnak és érettük bér sem fizettetik. Ebből pedig az következik, hogy laküresedés címén való adótörlés csak akkor adható, ha az üresnek bejelentett helyiség tényleg és pedig az újra kibérlés és használás bejelentéséig szakadatlanul üres, abban az üresedési időtartam alatt semminemű bútor, vagy egyéb tárgy nem volt és az még rövidebb időre, avagy alkalmi célra se használtatott, sem bérbe nem adatott, minek következtében az sem haszonértéket nem képviselt, sem pedig általában bérjövedelmet nem hozott. Tekintve, hogy az 1905. évi április hó 1-ső napján megtartott helyszíni szemléről felvett s a tárgyiratok között levő bizottsági kimutatás szerint a panaszos által bejelentett lakás, — mint a miképen ez panaszos beadványaiban is beismerte tik, — teljesen bebutorozva, tehát nem általában használatlan állapotban talál látott, s tekintve hogy az előbb előadottakkal szemben a panaszban felhozottakat ügy elembe venni nem lehetett : a panaszolt határozatnak rendelkezése törvényes. JEGYZET: A H. H. ö. 22. §. (3) bekezdése értelmében az adó. törlés iránt a 15 napi határidő eltelte után beadott csakis a benyújtás napjától kezdve vehetők figyelembe. E napot megelőző időre adótörlésnek nincs helye. Tehát az elvi határozatban hivatkozott 1868. évi XXII. t.'C 26. %-ában foglalt rendelkezés jelenleg már nem áll fenn. Laküresedés folytán leírt adóösszeg visszatérítését az igényelheti, aki a laküresedés tartama alatt a ház tulajdonosa volt. (398. ejh. — 11.987/1901. P.) Ügyfél azt kéri, hogy az 1898. IV. és 1899. I. évnegyedekben beállott laküresedések folytán leirt adóösszegek neki téríttessenek vissza, mert ő az adót a leirás foganatosítása előtt teljesen befizette és így & leirás az új tulajdonosok javára esett. A királyi adófelügyelő a kérelmet azért tagadta meg, mert az 1883. XLIV. törvénycikk 95. £-a értelmében az ingatlant terhelő hátralék az új tulajdonos által fizetendő, a túlfizetés tehát szintén javára számolandó el. Nem szenvedhet kétséget, hogy az 1868. XXII. törvénycikk 26. §-a értelmében az 1898. IV. és 1899. I. negyedévi laküresedések címén leirt összegek az 1899. évi I. és II. negyedévi adót apasztják s így arra az esetre, ha a leírások kellő időben az adó befizetése előtt foganatosíttatnak, akkor azok panaszos, mint még akkor tulajdonos és adóalany javára szolgáltak volna, mert a bizonyítási eljárás során bemutatott szerződés szerint az új vevő csak 1899. augusztus l-jén lépett birtokba és lett a szóbanforgó házra nézve új adóalannyá. Az 1883. XLIV. törvénycikk 95. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az ingat109