Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó ban véve az a körülmény, hogy a kérdéses házak tényleges bérjövedelmének a házbirtokosok között eszközölt felosztásánál, illetve elszámolásánál ez a W. B. által használt lakás a nevezett lakó terhére esetleg bizonyos összeggel vétetik számításba a társtulajdonos által, mint fentebb mondatott, a tulajdonjog alapján használt ezt a lakást még bérbeadottá, illetve annak használati jogcímét haszonbérletté még nem teszi s így a bérértéknek az 1868. évi XXII. törvénycikk 1. és 14. §§-ai szerint való megállapítása erre a lakásra nézve kétségtelenül helyt kell hogy foglaljon. Ebből kifolyólag e tekintetben a panasznak es illetve a panasziratban a további bizonyítási eljárásnak idevonalkozólag leendő eltnendelésére előterjesztett kérelemnek helyet adni nem lehetett. A körülirt kérdéses házakban U. Gy. által lakott II. emeleti 7—9. és illetve 7/a számú lakások bérjövedelme azonban a házbérjövedelem vallomási ivekben feltüntetett összegekben volt elfogadandó azért, mivel a nevezett U. Gy.-ra nézve a tárgyiratoknak egyetlen adata sem igazolja azt, hogy a kérdéses házaknak ő is társtulajdonosa lenne s illetve, hogy kérdéses lakását ő is a tulajdonjog címén használná. Ellenben úgy a szabályszerűen kiállított házbérjövedelem vallomási ivek, mint panaszosoknak beadványai is, ezt a kérdéses lakást tényleg bérbeadottnak tüntetik fel, s nevezett U. Gy. is a házbérjövedelem vallon'ási ivekben az 1868. évi XXII. törvénycikk 21. §-a értelmében a vallomás helyességét, nevének az illető rovatba történt bejegyzése által tényleg bizonyította. Mivel pedig az 1868. évi XXII. törvénycikk 14. §-ából kitetszően a hivatkozott törvénycikk 4. §-ábar* említett becslés kizárólag a bérbe nem adott lakrészekre értendő s mivel ilyképen nincsen törvényes alap arra, hogy a szabályszerűen kiállított házbérjövedelem vallomási ivben foglalt adatok az adókivetésnél egyszerűen mellőztessenek és a tényleg bérbeadva levő lakrészekre a bérérték becslés utján derittessék ki és pedig a jelen esetben előfordulónak általában nem is állított és annál kevésbbé bizonyított mindaddig az esetig, amíg a netalán megejtett jövedéki vizsgálat a vallomás adatainak valótlan voltát be nem igazolta, e tekintetben a panaszbeli kérelemnek helyett kellett adni és a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest határozni kellett. Ez az ide vonatkozólag felhozott indokolás kellő okát adja egyszersmind annak is, hogy a panasziratban kért további bizonyítási eljárás ebből a szempontból is miért találtatott szükségtelennek. 19. §. Ideiglenes adómentesség megállapítása. Jogerős határozattal megadott ideiglenes házadómentességet újabb határozattal hatályon kívül helyezni nem lehet, (1742. ejh. — 15.295/1929. P.) Bár a kir. pénzügyigazgatóság 62.493/925. sz. végzése nincs 100