Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

16 A közigazgatás szervezete. — Magyarorsz. Horvát-Slavon- s Dalmátorsz. való viszonya. von- és Dalmátországok közös alaptörvénye, ezennel törvénybe iktattatik, a mint következik: Miután Horvát- és Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Szent István koronájához tartoztak s a sanctio pragmatikában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatlanok egymástól; ezen alapokon, egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok, a közöttök fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítésére nézve a következő egyezményt kötötték : 1. §. Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában. 2. §. Ez állami közösségből és összetartásból foly, hogy Magyarország, s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok királya egy és ugyanazon koronával s egy és ugyanazon koronázási cselekvénynyel koronáztatik meg s a sz. István koronája alatt álló összes országok részére, ez országok közös országgyűlésén közös koronázási oklevél állapittatik meg és állíttatik ki. E koronázási oklevél eredetije azonban a magyar szöveg mellett horvát nyelven is szerkesztendő, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak is kiadandó s abban Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok integritása és országos alkotmánya is biztosítandó. Az ] 867-ki koronázási oklevél eredeti horvát szövegben utólag szintén kiállittatik, s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országgyűlésének mielőbb megkiildetik. 3. §. A fennebb érintett megoszthatlan állami közösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, melyek a magyar korona összes országai és ö Felsége többi országai közt közösek vagy közös egyetértéssel intézendök, Magyarországnak s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással s a végrehajtást illetőleg közös kormányzattal kell birniok. 4. §. Az 1867-ki magyar országgyűlés XH-ik törvényczikkét, mely a sz. István koronája, országai és ő Felsége többi országai közt fenforgó közös, vagy nem közös ugyan, de egyetértöleg intézendő ügyeket és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján már létrejött egyezményeket s különösen az 1867: XIV., XV. és XVI. törvényczikkét Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el, azon határozott kikötéssel mindazáltal, hogy jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok törvények hozzájárulásával hozathassanak. Az e szakaszban érintett alaptörvény és törvényczikkek utólag eredeti I orvát szövegben is kiállíttatnak s kihirdetés végett a horvát-, sziavon-, dalmát-országgyülésnek mielőbb megküldetnek. 5. §. Azon tárgyakon kívül, melyek a sz. István koronájának országai és ö Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértöleg intézendök, vannak még más ügyek is, melyek Magyarországot s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokat közösen érdeklik s a melyekre nézve a magyar korona összes országai közt a törvényhozás és kormányzat közössége ez egyezmény által szükségesnek ismertetik el. 6. §. Ilyen közös ügye sz. István koronája összes országainak mindenekelőtt az udvartartás költségeinek megajánlása. 7. §. Közös ügy továbbá az ujonczajánlás, a védrendszer és hadkötelezettséget illető törvényhozás s az intézkedés a hadsereg elhelye-