Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

4 a polgári elégtétel, vagyis az okozott kár, az elveszett haszon s hasonló, a sértett fél irányában teljesítendő megtérítéseket, sem pedig az eljárás költségeit. (Lőw T.: Anyaggyiijtemény 33. I.).3 így állott elő az a helyzet, hogy amíg külföldön a nem vagyoni károk kérdése a fejlett társadalmi élet kívánalmainak megfelelően nyert szabályozást, addig nálunk tételes törvény hiányában a nem vagyoni kár megítélése elől a bíróság is elzárkózott.* Közismert az a vita, hogy az Optkv. 1325. §-ában szabályozott fájdalomdíj a büntetőtörvénykönyv 311. §-ban foglalt rendelkezés folytán fennmaradt-e? Már Zsögöd megjegyezte: „ámde az Optk. szerint a fájdalomdíj... csupán civiliter felróható testi sértés esetében is jár". Egyébként kiemelte, hogy a sértettnek járó birság szabályaiból a büntetőtörvények tárgyi körén kívül alig van valami. A bírói gyakorlat a fájdalomdíjon túl a személyiségi jog sérelme esetében nem nyújtott védelmet. Ily törvényes állapotok között a személyiségi jog védelme a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedében hazánkban siralmas és társadalmi fejlettségünkhöz képest megdöbbentően hiányos volt. Érthető tehát, ha a külföldi jogirodalom és a külföldi jogesetek ismeretében a gyakorlati jogászok gondolkozóba esetek és érthető, ha a hosszú évtizedekre visszanyúló codificatios törekvésekkel kapcsolatban a magyar jogirodalom munkásai is a személyiségi jog védelmére vonatkozó gondolataikat — a Mt. közzététele után — a nyilvánosság elé vitték.6 3 A vagyoni kárra nézve lásd a Btk. 292, 311, 315, 424, 425, 431, 432, 435, 437, 444. §-ait. A btkv. 292. §-nak indokolása ekként szól: „Az intézkedés a polgári törvénykönyv egyik alaptételének szükségszerű folyománya. E szakaszra, ha rendes polgári törvénykönyvünk volna, nem lenne szükség." A nem vagyoni kár iránt újabban csak az 1914. évi sajtótörvény (XIV. t.-c.) és a becsület védelméről szóló 1914 : XLI. t.-c. intézkedett. 4 Helyesnek tartom Személyi K. eme kritikáját: „...a hatalmaskodás esetei közül a legérzékenyebb és legsúlyosabb sérelmek büntetőjogi esetekké lettek, viszont a csekélyebb jelentőségű esetek teljesen kívül maradtak mindkét jogi szabályozás: úgy a büntető, mint a magánjog keretein". (Id. m. 39. 1.). 5 Az 1900-ban életbelépett B. G. B. megalkotása rendén a német jogi irodalom kiválóságai foglalkoztak a „személyiségi jog" kifejlesztésének kérdésével. A „személyiségi jog" elméletének külön irodalma van. A személyiségi jog fogalmát a francia, olasz és svájci jog a tulajdonjog elmélete alapján írja körül. Az angol jog a személyiség magánjogi védelmét a magánjogi vétségek rendszerében valósítja meg. Az amerikai jog az angol jog szellemében fejlődik. Lásd Személyi K. idézett munkáját. Hazánkban: 1. Dr. Ladányi B.: A személyiség védelmének elmélete és gyakorlati megvalósítása a magánjogi tervezetben. 2. Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv javaslatáról. M. J. E. Új folyam, VIII. kötet. Személyi és családjog. 3. Meszlényi