Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
66 I. 2902/33—3609/33. felperesnő által a kórházban történtként állított első nemi közösülés időpontja 1930. október 13, a gyermek fogantatásának törvényes vélelmi idején kívül esik. Perrendszerűen tehát a felperesnőt terhelte az általa vitatott több ízbeni nemi közösülés tényének, idejének és helyének a bizonyítása, ami nem sikerült... A kártérítés alapjául a felperesnő által megjelölt függő viszonyról pedig csak akkor lehet a jelen esetben szó, ha és amennyiben a nemi közösülés a kiskorú felperes kórházi ápolásának idején és különösen a kórházban történt, mert ez valóban a beteg és az orvos között fennálló függő viszony jogellenes kihasználása, azonban a kórházban elfekvő kórlap adatai szerint 1930. október hó 10-én a felperesnő lábsebén már csak lencsenagyságú fekhám volt, október hó 15-én teljesen begyógyult, felperesnő fájdalmat nem érzett és fenn járt, valónak kellett tehát elfogadni a kórlap ama adatát is, hogy október hó 17-én a kórházból teljesen gyógyultan távozott el... Ezen adatok helyességét megdöntő perbeli adatok hiányában nem lehet valónak elfogadni a felperesnőnek azt az egyoldalú előadását, hogy 1930. évi december hó elején nemcsak ismerősének meglátogatása céljából, hanem azért is ment a kórházba, mert lábsebe akkor sem volt teljesen begyógyulva, azt alperessel meg akarta vizsgáltatni ... A felperesnő által vitatott 1930. évi október hó 13-i, a kórházban történt nemi közösülés megtörténtére sincs perbeli adat... 2902/33. Elutasítás. — ... Az alperes a felperesnővel az 1922. év szeptember havában nemileg érintkezett, a felperesnőnek ebből a nemzésből gyermeke is született, azt azonban a fellebbezési bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes a felperesnőt 1922. év őszén álmában lepte meg és ennek az öntudatlan állapotnak a kihasználásával rajta erőszakot követett volna el. ...A fellebbezési bíróság az alperesnek a döntő tény tekintetében tett határozatlan kijelentését szabad mérlegelésének jogkörében eljárási szabály megsértése nélkül vonhatta be és, ennek figyelembe vételével, az alperesnek habár csak évekkel később folytatott egyezkedési tárgyalásaiból nem nyilván helytelenül vont következtetéssel jutott arra a meggyőződésre, hogy az alperes a felperesnővel 1922. évi szeptember havában nemileg érintkezett és ebből az érintkezésből egy gyermek is született. Az alperesi kijelentések, ígéretek és segélyezések azonban nem nyújtanak okszerűen következtetési alapot arra, hogy az alperes a nemi érintkezésnél a vitatott erőszak alkalmazását beismerte volna és a perben oly értelmű egyéb kijelentésre sincsen adat, amelyből a nemi érintkezéssel avagy a gyermekszüléssel kapcsolatban a felperesnő igényének elismerésére vagy a felperesnő kártalanítását vállaló kötelező ígéret tételére volna okszerű következtetés vonható ... 3609/53. Elutasítás. — A felperesnő erkölcsi kártérítést azon az alapon igényelt, mert az alperes őt mint tapasztalatlan, tisztességes leányt házassági ígérettel elcsábította. A kereset jogalapja szempontjából tehát első sorban vizsgálandó, vájjon a csábítás, a házassági ígérettel nemi közösülésre való rábírás ténye megállapítható-e vagy sem? A felperesnő részéről ennek bizonyítására felhívott tanúk legnagyobb része a peres felek viszonyáról semmit sem tudott, X. Mária érdektelen tanú azt vallotta, hogy a felek közelebbi viszonyát nem ismeri, de a felperesnő anyja többször mondta a tanúnak, hogy a felperesnőt az alperes el fogja venni. Ily kijelentést azonban az alperes szájából nem hallott. Ennek a hallomáson alapuló, az érdekelt anyától eredő és idő szerint közelebbről meg sem határozott vallomásnak a per szempontjából súlya nincs. özv. N.-né tanú, aki szintén érdektelennek mondta magát, a felperesnő anyjától többször hallotta azt, hogy az alperes^ ígérte, hogy a felperesnőt el fogja venni, e részben a tanú vallomása ugyanúgy súlytalan, mint X. Mária vallomása. Ez a tanú előadta azt is, hogy egy alkalommal, mintegy 3 évvel kihallgatása előtt, tehát 1929. év őszén jelen volt akkor, amikor az alperes a gyengélkedő felperesnőnél volt, kezét simogatta és bíztatta, hogy menjen