Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 3609/33. 67 fel Pestre, ott majd meggyógyítják, ígérte, hogy mindent jóvá fog tenni és meg fognak esküdni. Ez a tanúvallomás a kereset jogalapja szempontjából azért nem jöhet figyelembe, mert az állítólagos házassági ígéret az 1929. év őszén, tehát a közel tíz éves szerelmi viszony végén történt, amiből legkevésbbé sem lehet következtetni arra, hogy az alperes a viszony kezdetén a felperesnőt házassági ígérettel bírta rá a nemi érintkezésre. A. József, a felperesnő sógora, továbbá A. Józsefné, Ella és Aranka, a felperesnő testvérei vallomásukban többékevésbbé támogatták a felperesnő előadását, ezeket a vallomásokat azonban a Kúria részbizonyítéknak sem fogadhatta el, egyrészt a tanúk érdekeltségénél fogva, másrészt azért, mert e vallomások egymásnak ellentmondanak és ellentétben állnak a perben becsatolt felperesnői levél tartalmával is. A. József vallomása csak az 1920. év utáni időre vonatkozik és nagyobbrészt csak hallomáson alapszik, A. Józsefné azt vallotta, hogy az alperes előtte egy alkalommal azt mondotta a felperesnőnek, hogy most mehetne Újpestre rendőrkapitánynak, de ha a felperesnő kívánja, megvárhatják a gödöllői főszolgabírói állást s mikor a felperesnő ezt szebbnek találta, azt felelte az alperes: „akkor ezt megvárjuk", a felperesnő főszolgabíróné lesz. Ez a vallomás nagyon valószínűtlennek látszik, mert alig hihető, hogy a felperesnő közeli házasságának lehetőségét csak azért odázta volna el, mert neki a főszolgabírói állás jobban tetszik a rendőrkapitányi állásnál. Egyébként az időpontokat közelebbről ez a tanú sem jelöli meg és így további vallomása, mely szerint az alperes ilyen ós hasonló kijelentéseket előtte és anyja előtt még sokszor tett, a csábítás szempontjából mérlegelés tárgyává sem tehető. A. Józsefné vallomásából az látszik, hogy ha egyáltalán szóba jött is a főszolgabírói, illetve rendőrkapitányi állás a felek között, az akkor jött szóba, amikor a felek nemi viszonya már fennállott. A. Józsefné határozottan vallotta, hogy az alperes még az ideális viszony tartama alatt ismételten és még sokszor tett olyan kijelentést, hogy a felperesnőt feleségül fogja venni, ezt a vallomását azonban megdönti Z. Gyula tanú vallomása, amely szerint ily értelmű kijelentést az alperes szájából nem hallott és anyja vagy testvérei sem mondtak ilyesmit, arról sem tud, hogy az alperes megkérte volna a felperesnő kezét vagy, hogy eljegyzést tartottak volna. Ez a tanú a családban élt, ha tehát az alperes komoly házassági ígéretet tett volna, ha a peres felek családi körben egymást eljegyezték volna, lehetetlen, hogy erről akár közvetlenül, akár közvetve tudomást ne szerzett volna. Z. Gyula még azt vallotta, hogy csak a családtagok és a peres felek magatartásából vélte azt kiolvasni, hogy a peres felek szeretik egymást és az alperes viselkedése keltette benne azt a reményt, hogy a felperesnőt el fogja venni. Ez a vallomás, amely egyébként összhangban van a felperesnő levelének tartalmával, a csábítás tényét nem támogatja, sőt inkább azt valószínűsíti, hogy az alperes részéről komoly házassági ígéret nem történt. Z. Gyula említést tett még arról is, hogy olvasta az alperesnek a felperesnőhöz intézett levelét, amelyben az alperes azt írta, hogy „majdan jön egy Józsefnapi hajnalhasadás, amikor egybekelünk, egymásé leszünk, mint férj és feleség". A tanú szerint ezt a levelet egyéb levelekkel együtt egy alkalommal az alperes elkérte a felperesnőtől és a tűzbe dobta. Erről A. Józsefné tanú is vallomást tett oly értelemben, hogy a levelek elégetését a felperesnőtől és anyjától hallotta. Felperesnő azonban keresetében levelek elégetéséről, bizonyítékok megsemmisítéséről említést nem tett. Ez a körülmény csak az idézett tanúvallomásokban merült feíT A felperesnő a per későbbi szakában sem jelölte meg azt, hogy ezek micsoda levelek voltak, mikor keltek és mi volt azok részleges tartalma. Már pedig, ha ezeknek a leveleknek a per szempontjából jelentőséget tulajdonított, kötelessége lett volna részletes tényállításait a kellő helyen megtenni. A felperesnő ezt elmulasztotta, így ha még való volna is, hogy az alperes egyes a felperesnőhöz intézett leveleket elégetett, közelebbi adatok hiányában ebből a körülményből az alperesre nézve semmi terhelő következtetést levonni nem le-