Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
13 kül visszalépő jegyesnek ama többlet magatartása váltja ki, hogy a jegyesség társadalmi és erkölcsi kötelmein túlmenőleg a másik jegyesnek olyat nem enged meg, ami vagyoni előnyökkel járt volna, vagy vagyonilag őt, vagy hozzátartozóit oly mérvben veszi igénybe, mely a társadalmi szokásokat meghaladja. — Élesebben kiemelve, azt is lehet mondani, hogy ezek a juttatások idegenek részére egyáltalán nem, de még a jegyes részére sem tekinthetők ingyeneseknek. A magánjogi címen követelhető kár tényalapjait a gyűjtemény a mindennapi élet eseteiből elég változatossággal tárja föl. A jogalap: a magánjog kártérítési jogszabálya.26 A tényállásnak ez elvi alapokon való szabatos elhatárolása esetén ezek a kártérítési perek a legnagyobb jogbiztonsággal tehetők folyamatba. A casuistica kérdése, hogy a bíróság mit fogad el a 3. §-ban megszabott visszalépésre alapos oknak. A gyakorlat esetein túlmenő esélyeket a felperesnek vállalnia kell. Jelentős az a kérdés is, hogy a H. T. 4. §-a értelmében a kártérítési és ajándék visszakövetelési jog érvényesítésére jogosult-e a szülő, avagy a gyermek egymaga is, ha a házasság céljából tett kiadások nem az ő vagyonából történtek? Vagy jogosítottnak lehet-e tekinteni engedmény nélkül is bármelyiket? Az indokok szerint ez a jog nem közvetlen folyománya a jegyesek között fennállott legszemélyesebb viszonynak s nem bír az ú. n. actio vindictam spiráns jellegével.27 A törvény a jog érvényesítését a jogutódoknak csak akkor engedi meg, amidőn a jogosult a kereset megindítása által kétségtelen módon kifejezte abbeli akaratát, hogy azzal maga is élni kíván28 Téves ebből folyóan a Kúria amaz álláspontja, hogy „a felperes és szülei közt fennálló szoros családi viszonynál fogva a felperes az eljegyzéssel okozati összefüggésben adott ebédek és vacsorák kiszolgáltatásával felmerült kiadások megtérítését, mégha azokat a szülők fedezték is, a kártérítési igény azonosságánál fogva a saját személyében is jogosult perrel érvényesíteni.29 E vázlatos gondolatmenet kellő élességgel emelte ki a személyiségi jog civil jogi védelmének törvényhozási problémáját. Az immateriális (eszmei és erkölcsi) javak büntető26 Itt utalok a Szladits—Almási: Családjog I. füzet 25. lapjára, ahol az idevonatkozó gyakorlat rendszerbelileg helyesen van értékelve és felhasználva. 27 A római jogban ezek nem voltak átruházható követelések. 28 Ez a jogirodalom egyértelmű állásfoglalása is. 29 P. III. 5032—1935; P. III. 2991—1938. A törvény világos rendelkezésével szemben nem lehet megnyugtató gyakorlatnak elismerni a jogbiztonságot zavaró problematikus döntéseket.