Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

14 jogi és civiljogi védelme szükségszerűleg maga után vonja nem csak a vagyoni, hanem az erkölcsi kár megítélését is. Az általános szabályt a Mt. ekként állítja föl: Aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen... megsérti, köteles a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni (1709. §). A magyar bírói gyakorlat ekként a modern jogfejlődés irányában fejlesztette ki az egyén jogvédte becsülete s az ebben re jlő nemi érintetlenség ellen elkövetett sérelmekből származtatott erkölcsi kár megítélését. Az alaptételek a fent kifejtett szétválasztás szerint egyszerűek, azonban az élet a legváltozatosabb eseteket termeli ki, amit a bírói gyakorlat szemléltet. Ezt a gyakorlatot a jogkeresők hivatott képviselői sem ismerik eléggé és a szétszórt esetekből csak kikapkodják a látszólag nekik használhatónak látszó döntést, anélkül, hogy az elvi éllel tisztában volnának. A szerző a jogszolgáltatásnak azzal tesz szolgálatot, hogy a m. kir. Kúriának a magánjogi csábításból és a jegyszegésből származtatott károkra vonatkozó újabb gyakorlatát teljes indokolással és időrendben állította össze s ekként a fejlődés irányvonalában tárja azokat az érdeklődő jogászok elé. Ily módon az elméleti jogászoknak alkalmuk lesz arra, hogy a Kúria gyakorlatát dogmaticus feldolgozásaiknál a részletes indokolással együtt megismerjék és állásfoglalásukat a döntésekben benne rejlő rendszerbeliség szempontjából is analizálhassák. Az elmélet ily módon biztos alapokon jöhet a gyakorlat támogatására, vagy a téves jogászi beállítás megjavítására. A gyakorlati jogászok szempontjából ez a gyűjtemény azért fog értékesnek bizonyulni, mert részökre az élet kaleidoszkopszerű eseteiben eligazítást nyújt s ekként a társadalom erkölcsi felfogását visszatükröző bírói gyakorlat alapján biztos véleményt mondhatnak és az eddigi bírói gyakorlat egészséges továbbfejlesztésében hatékonyan közreműködhetnek. E gyűjtemény egyben bizonyságul szolgál arra, hogy a m. kir. Kúria feltárt nagysúlyú ítélkezéseiben a magyar nemzet nyugateurópai kulturáltságát és e fejlett kulturáltságnak megfelelő magasrendű erkölcsi felfogását képviseli. A jogszolgáltatás e kis szelvénye csak része a Kúria azonos értelmű egységes munkásságának. Minden hivalkodás nélkül megnyugtató, hogy a trianoni békedictatummal rabszíjra fűzött nemzetünk sértetlenül őrizte meg azt a nemzeti értéket, amelyet a római nép a Forumon fejlesztett nemzeti kincsévé s amelyet a magyar nemzet is Szent István óta a Curia Regiában fejlesztett ki: az emberséges magyar igazságszolgáltatást. A mai nehéz időkben jó szolgálatot tesz az, aki a ma-