Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

12 szigorúan a jegyességtől való visszalépés módjára is, amelyben már föl lehet ismerni a tényálladéki többletet. Ez szigorúan értelmezendő. Etekintetben utalok a m. kir. Kúria 2656—1934 számú döntésére. (Boda IX. 316).23 A svájci polgári törvénykönyv 93. §-a ekként intézkedik: „Ha a jegyes az eljegyzés felbontása által — vétkessége nélkül — saját személyes viszonyaiban súlyos sérelmet szenved, a bíró erkölcsi kárt ítélhet meg". E törvényi rendelkezésnek a commentárok szerint az az értelme, hogyha a férfi az eljegyzéstől a női becsületet alaptalanul érintő módon lép vissza. De áll viszont is. A magyar bírói gyakorlatban ezt a visszalépési módot a „személyiségi jog" megsértéseként kell felfogni. Látszólag a jegyességtől való visszalépésért, de valójában a többlet tényállás alapján ítéli meg a bíró az erkölcsi kárt. A jogvédők, a perekből szerzett tapasztalat szerint, ezt az erkölcsi kártérítési alapot nem érvényesitik, bár a jogi lehetőség sokszor adva van. Az eljegyzéstől való visszalépés jogkövetkezményeitől eltekintve — igen gyakran találkozunk a H. T. 3. §-a alapján érvényesíthető kár iránti igény téves jogi megítélésével is. Itt is szabatosan kell különböztetnünk. Két különálló tényalappal állunk szembe. Kár — megtérítés — jár: a) a kötendő házasság céljából tett kiadások alapján és erejéig (3. §), b) az alapos ok nélkül történt visszalépés tényétől különböző kárkövetelési, közelebbről megjelölendő címen (158. sz. E. H.).24 Az eljegyzéstől alapos ok nélkül történt visszalépés jogkövetkezményeit a H. T. 3. §-a a vétlen jegyes javára a megtérítésben és az ajándékok visszakövetelésében határozza meg.25 A magánjogi címen követelhető kárt az alapos ok nél23 A nő a férfi által hozzá intézett s a jegyességtől való visszalépést bejelentő levélben foglalt s a női becsületet súlyosan sértő kijelentések miatt gyógykezelést igénylő idegbetegséget kapott. A címszó: ^.Kártérítés jegyesség felbontásáért", megtévesztő. 24 A tiszta magánjogi címen érvényesíthető kárigény kérdését utóbb a 725. sz. E. ismét formulázza, de ez lényegében azonos a 158. sz. E. H.-tal, úgyhogy a felvétele szükségtelennek mutatkozik. 25 Itt a figyelmet arra hívom fel, hogy az ajándék visszakövetelése a H. T. 89. §-ában foglalt szabályozással elvileg egybevág. Házasság felbontása esetén, ha mind a két fél vétkes, az alapelv az, hogy az ajándékokat egyik fél se követelheti vissza. (420. sz. E. H.). Helyes Almásinak az a jogi állásfoglalása, hogy ez az alapelv nyer alkalmazást a H. T. 3. §-a esetében is. A törvény indokolása világosan tájékoztat, hogy mindkét fél vétkessége esetében nem az ajándékok kölcsönös visszakövetelését tartja irányadónak, amelyet a francia joggyakorlat követ, hanem azt az elvet, hogy ajándékozások kölcsönösen megálljanak.