Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

11 ellenben a szerződésszerű kölcsönös házassági ígéretet jegyességnek minősíti. A különböző államok házasságjoga az eljegyzést és az ezzel kapcsolatos helyzeteket különbözőkép szabályozza. Ezért a hazai jog álláspontját szigorúan kell felfogni és értelmezni. Az eljegyzésből nem származik jog a házasság megkötésére, tehát attól szabadon és minden jogkövetkezmény nélkül bármelyik jegyes visszaléphet. A 2. § kizárja, hogy a visszalépés szabadságát bármely kikötés korlátozza. Ebből foly, hogy a visszalépés tényéből kárigény — még a személyiségi jog védelme szempontjából sem támasztható.19 E kérdést azért kell élesen kiemelnem, mert a Grosschmid „Fejezeté"-hez írt Glossák-ban arra történt utalás, hogy a Kúria a 85—1920. sz. határozatában végkép eltért attól a gyakorlattól, hogy a jegyességtől való visszalépésért a H. T. 3. §-ában meghatározott kártérítésen túlmenő kártérítést: erkölcsi kárt nem ítélt meg. Ezzel szemben Szladits „Magán jog"-ában20 az eljegyzéstől való visszalépés jogkövetkezményeit tárgyilagos szabatossággal határozza meg. Ebben a tekintetben utalnom kell Almási részletes kifejtésére,21 ahol szabatosan mondja, hogy: „Hazai magánjogunk mai forrásai alapján ahhoz kell ragaszkodnunk^ hogy az angol breach of promise intézménye, vagy ahhoz hasonló jogszabályok a magyar házassági jogban fenn nem állanak." „A házassági ígéret be nem tartása magában véve nem oly személyjogi sérelem és nem oly tilos cselekmény, amelynek megvalósítása ... nem vagyoni kár megítélésére kötelezne."22 A mindennapi életben gyakran felvetődő eme kérdésben a jogvédők a fentiek értelmében határozott álláspontot juttathatnak kifejezésre. De mégis felhívom a figyelmet arra, amit a jogirodalom a tényálladéki többlet szóval jelez. Ez a de vonatkozhatik 19 Bármennyire helyes is a személyiségi jog védelmének kiterjesztése — nem szabályozott jogterületen, azonban a törvény célzatával ellentétes döntést nem lehet észrevétel nélkül hagyni. A törvény célzata folytán téves a Kúria 85—1920. számú határozata, amely az „alperes kedélyére súlyosan ható" visszalépés miatt 2000.— korona „elégtételt" ítélt meg. Ez — nem ismétlődő döntés volt. 20 Negyedik átdolgozott kiadás 314—315. lapjain. De már a MDtár XII. 109. és XVIII. 81. sorsz. eseteinél is megtette volt helyes észrevételeit. 21 Szladits—Almási: Magánjog. Családjog 12—32. 1. 22 Ez a helyes álláspont a m. kir. Kúria állandó gyakorlatát tükrözi vissza — a kiugró 85—1920. számú esettől eltekintve. Lásd Boda: Magánjogi Döntvénytár 96. I. Erkölcsi kárt az eljegyzéstől való puszta visszalépés okából nem lehet megíÍfÍP^L[- IX. 682. eset).