Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

II. 2830/38. 147 hez való ragaszkodása magában véve még nem ad kártérítésre jogos alapot, még ha igaz is volna az, hogy ez a ragaszkodás volt az oka annak, hogy a felperesnőhöz más férfi nem közeledhetett... Ezen a téren csak akkor keletkezhetik kártérítési kötelezettség, ha tevőleges lépésével akadályozta volna meg, hogy a felperesnőhöz más férfi közeledjék. Ilyen cselekményt azonban a felperesnő nem bizonyított ... A felperesnő nem bizonyította azt sem, hogy az alperes szándékosan megakadályozta abban, hogy képzettséget igénylő foglalkozást tanuljon vagy állást vállaljon, vagy hogy kívánságára állását elhagyja... A felperesnő az alperes felelősségének megállapítása céljából azt is érvényesítette, hogy az eljegyzés felbontásának az 1936. évi augusztus hó 28-án kelt durva hangú levelével való közlése idegeinek összeroppanását idézte elő. Azonban a jegyességet az alperes nem a levéllel, hanem előbb, 1936. évi március hó 24-én bontotta fel... A felperesnőn az 1936. évi március hó 30-iki klinikai rendelés alkalmával neuropathiát, reakciós depressziót állapítottak meg. Egybe vetve a jegyesség megszakításának az időpontját a klinikai rendelés időpontjával és azzal a köztapasztalati ténnyel, hogy a jegyességből folyó benső kapcsolat felbontása különösen gyengébb idegzetű egyéneknél kisebb-nagyobb lelki visszahatást vált ki, nem okszerűtlen ama következtetés, hogy a jegyességnek felbontása és a felperesnőn észlelt betegség között okozati összefüggést lehet megállapítani. A lelki visszahatást kétségtelenül fokozhatta a felperesnőnek ama tapasztalata, hogy az alperes kitért a vele való találkozás elől és végül is 1936. évi augusztus hó 28-án kelt levelével a szakításnak újabb kifejezést adott. A felperesnőt azonban a jegyesség felbontására visszavezethető idegbaja a felhívott 725. sz. E. H. értelmében csak akkor jogosítaná fel kártérítés követelésére, ha a jegyesség felbontásához jogellenes cselekmény, durva becsületsértés, rágalmazás kapcsolódnék s a felperesnő betegségét erre lehetne visszavezetni. A felperesnő azonban ily tényt nem bizonyított és az 1936. évi augusztus hó 28-iki levél sem foglal magában az alperes részéről a felperesnő ellen oly támadást, amelyet jogellenesnek lehetne elfogadni. A levéllel ugyan kíméletlenül közli az alperes, hogy a felperesnő ne számítson rá, de nem foglal magában oly sértést, amelyet jogellenesnek lehetne minősíteni. A jegyesség felbontása ezért kártérítési kötelezettséget ezen a címen nem vonhat maga után ... 2830/38. — Marasztalás. — ... az alperes a felperesnővel az utcán ismerkedett meg. Nem alapos az alperesnek az a támadása, hogy e tény jelentőséggel bírna az ügy elbírálásánál. Ha az alperes a megismerkedésnek ezt a módját választotta, ha két éven át eljárt a családjánál lakó felperesnőhöz, 3 év multán pedig megtartotta vele a nyilvános eljegyzést és vele majdnem egy éven át jegyben járt, úgy a megismerkedés módját maga sem tekintette fontosnak, a felperesnő személyiségére árnyat vetőnek és az eljegyzés akadályának s azt a felperesnő személyére és erkölcsiségére a Kúria se találta aggodalmat keltőnek. Az ismerkedésnek ez a módja nem ad alapot az alperesnek a támadásban hivatkozott arra a gondolatra, hogy a felperesnő laza nevelésű és utcai ismeretségeket kötő egyén, ilyenre csak tovább menő tények esetében volna okszerű következtetés vonható, azt azonban, hogy a felperesnő mással is kötött az utcán ismeretséget, az alperes nem is állította és nem bizonyította... Az alperes a felperesnőtől szerzett tudomást arról, hogy Klára nevű nővére elvált asszony és hogy az ő hibájából bontották fel a házasságot. Abból folyóan, hogy az alperes utcai megismerkedés útján került összeköttetésbe a felperesnő családjával s így hiányzott megelőző társadalmi összeköttetésük, rá hárult a feladat, hogy az eljegyzés előtt a felperesnő családtagjainak körülményei, tehát a felperesnő nővérének személyi állapota iránt is érdeklődjék. Ebből következik, hogy a közlés hiányának címén az érdeklődés elmulasztásának következményeit a felperesnőre nem háríthatja át... a jegyes a saját személyével szoros kapio«