Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
10 Ez a jogi álláspont a szülőt helyettesítő gyámtól — le a felügyeletre hivatott egyénig mindenkire vonatkozik, aki az elcsábított alkalmazására vagy sorsának irányítására befolyással birhat. Ezt tárja elénk a szomorúan változatos, sokréti bírói gyakorlat. A m. kir. Kúria gyakorlata azonban a függő helyzeten kívül is a „magánjogi csábítást" fennforogni látja és az erkölcsi kárt megítéli akkor is: ha a férfi a nőt annak hiszékenységével és alsóbbrendűségével való jogellenes visszaélés útján birja rá a házasságon kívüli nemi érintkezésre. Sőt a szorult helyzet fogalmát is alapul fogadja el az erkölcsi kár megítélésére. (180—1918. szám). Ezek után azt a tételt állíthatjuk föl, hogy a bírói gyakorlat erkölcsi kárt ítél meg a személyiségi jog tartalmát tevő egyéni erkölcsi értékek jogellenes megsértése miatt. Ennek a bírói gyakorlatnak a Mt. 1114. §-a szerinti összefoglaló jogszabály elfogadása lehetne az egységes alapja. Eszerint: „Aki szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény, vagy ekként elkövetett kötelességsértés miatt van kártérítésre kötelezve,.... a károsult nem vagyon káráért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel — elégtétellel — tartozik." Emez általános jogelv alapján a bírói gyakorlatra most már csak az a feladat hárul, hogy a „személyiségi jog" tartalmát a jogtudomány útmutatása alapján minél jobban kiterjessze és az ember erkölcsi értékének megsértésével szemben minél szélesebb körben biztosítson erkölcsi kártérítést. Egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a túlzó államszocialisztikus tünetek dacára is az ember erkölcsi értéke a társadalomban folyton nő és így helytálló az a nézőpont, hogy a modern jogfejlődés a nem vagyoni (erkölcsi) kár minél szabadelvűbb megtérítését célozza.18 II. Az eljegyzésből eredő kártérítés kérdésében a jogkeresők nem igyekeznek a m. kir. Kúria világos, szabatos és egyenes vonalú gyakorlatát megismerni. Az eljegyzés az 1894 : XXXI. t. c. életbe léptetéséig canonjogi kérdés volt. Azóta civiljogi kérdés. A H. T. az eljegyzés keletkezésének solemnitására nem helyez súlyt, díjhoz, kedvezményhez juttatni a nemi betegségben szenvedő nőket és fiúkat, mert ezek nem nemzeterősítő egyedek. 18 Ezzel egybevetendő a büntetőjog büntetési rendszerének legújabbkori átalakulása és iránya.
