Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
II. 5032/35. 141 levelében abból a célból hívta a felperesnőt Mitweida-ba, hogy ott megtartják az esküvőt... Ennek a meghívásnak a felperesnő eleget tett, azonban az alperes azzal küldte vissza, hogy a magával vitt 300 P nem elegendő az ottani megélhetésük biztosítására... Alperes a felperesnő további támogatásának hiányában tanulmányait befejezni nem tudta... Felperesnő 1930. évi május hó 20-án nyilatkozatot írt alá, melyben elismeri, hogy az alperes nem a vőlegénye és soha igényt nem tart rá... 1933. évi augusztus hó 10-én pedig aláírt egy elismervényt, mely szerint az alperes 4173.— P. kölcsöntőkét visszafizetett és így tőle semmiféle követelése nincs ... Azonban a felperesnő bizonyítani kívánta, hogy mindkét nyilatkozatot az alperes tőle fondorlattal csalta ki és hogy ő arról, miszerint az alperes már nős, csak 1934. évi szeptember hó 5-én szerzett tudomást, amikor az alperest házassági ígéretének beváltása céljából kevevári lakásán felkereste... A fellebbezési bíróság elutasította a felperesnőt keresetével... Az alperes egy hétgyermekes falusi tanító fia, aki nem volt abban a helyzetben, hogy a fiát taníttassa... Alperesnek havi összjövedelme az 1935. évben 145.— P volt... Az alperes egyetlen egy nyugtát vagy elismervényt sem tudott felmutatni az állítólag részletekben visszafizetett kölcsönösszegről ... Minthogy továbbá az alperes a felperesnőt fondorlatos, a csalás bűntettének tényálladékát megközelítő módon 8 éven keresztül tartotta tévedésben a komoly formában tett házassági ígéretnek beváltása tekintetében és ezzel felperesnő férjhezmenési esélyeit megnehezítette és mert a felperesnő szüleitől örökölt vagyonát a házassági ígéret beváltásától függő feltétellel kapott kölcsön címén bár, de abban a tudatban szerezte meg és költötte el úgy, hogy vagyoni helyzeténél és jövedelménél fogva ma sincs abban a helyzetben, hogy a felperesnő részére ezt nagyobb tételekben visszafizethesse s így a hozomány nélküli és magát kézi munkával eltartó felperesnő férjhezmenésének lehetősége és esélye ma sokkal kisebb, mint az eljegyzés idején, illetve akkor volt, amikor az alperes 1931. évi szeptember hó 2?-én megnősült és ennek a felperesnővel való közlését nyilván a saját érdekét szolgáló számításból tudatosan elmulasztotta, a Kúria az alperest 2000.— P kártőke fizetésére is kötelezte ... 5032/35. — (Magánjogi csábítás. — Elutasítás). — Marasztalás. — 1.200.— P. — ... A felek között az első nemi közösülés még az alperes párisi útja előtt, 1923. évi pünkösdkor, egy kirándulás alkalmával a Remete hegyen előzetes házassági ígéret nélkül történt... Az első nemi közösülés időpontja és körülményei tekintetében a felperesnő lényeges eltéréssel nyilatkozott keresetében, előkészítő iratában és személyes, illetve eskü alatti kihallgatása alkalmával, mert mig a kereset szerint az első nemi közösülés idejét a megismerkedést követő több mint 2 évre, tehát az 1924. vagy 1925. évre tette, addig előkészítő irata szerint és kihallgatása alkalmával azt adta elő, hogy az első nemi közösülés 1926. évi húsvét után volt, amikor az alperes Párisból már hazajött. Az első nemi közösülés körülményei tekintetében viszont előkészítő iratában akként nyilatkozott, hogy 1926. évi húsvét után egy este a lakásukon, amikor szülei már lefeküdtek, az alperes részéről a házasság rövid időn belül leendő megkötésének hangoztatása mellett ejtette meg őt az alperes. Ezzel szemben kihallgatása alkalmával a felperesnő azt vallotta, hogy az első nemi érintkezés közöttük 1926. évi húsvét után egy vasárnap délután a lakásukon volt, amidőn szülei a templomban lévén, otthon rajtuk kívül más nem tartózkodott. A felperesnőnek a lényegre vonatkozó eme különböző előadásai folytán a fellebbezési bíróság a szabad mérlegelés elvénél fogva jogszabálysértés nélkül juthatott arra a meggyőződésre, hogy a döntő ténykörülményt illetően a peres felek ellentétes vallomása körül az alperes vallomása mutatkozik valószínűnek. Ezért az alperest úgy is mint a bizonyító fél ellenfelét jogszabálysértés nélkül bocsáthatta vallomásának esküvel való megerősítésére s miután az eljegyzést maga a felperesnő is 1925. évi karácsonyra teszi, amikor már az alperes Párisban volt,
